Műsor:

Gabriel Malancioiu: The Hidden Harmony – magyarországi bemutató
Serei Zsolt: L'ombre sur les structures pliées – Hommage a Pierre Boulez
Lotta Wennäkoski: Nosztalgiaim – magyarországi bemutató
Esa-Pekka Salonen: Mania for Cello and Ensemble – magyarországi bemutató

Közreműködik:

UMZE Kamaraegyüttes
Rohmann Ditta – cselló
Vezényel: Hollókői Huba

Óriási öröm volt, amikor felkérést kaptam az UMZE-től a decemberi koncert műsorának összeállítására és vezénylésére. A programokat böngészve feltűnt, az egyébként világszinten elismert és sokat játszott finn kortárs zene némiképpen alul reprezentált a magyar koncertéletben. Egyrészt ezért választottam rögtön két művet is; másrészt mert mind a két mű önmagában is egyéni és remek. Az egyik a Magyarországon inkább karmesterként ismert, de eredetileg kürtös és zeneszerző Esa-Pekka Salonen rendkívül dinamikus, „Mania” (2002) című, tulajdonképpen mondhatjuk Cselló Concertoja, amiből két változat, egy nagyzenekari és egy kamaraegyüttesre írott is készült. Mi az utóbbit adjuk elő, ahol a virtuóz hangszerelés hasonló, monumentális hatást kelt, mintha szimfonikus zenekar játszaná. A másik darab, Lotta Wennäkoski „Nosztalgiaim” (2007) című műve, aminek kifinomult ritmikáján és dallamvezetésén átérződik a magyar népzene hatása. Ez nem véletlen, és ahogy a címből sejteni lehet (ami egyébként hivatalosan ékezet nélküli), a szerző valóban járt Magyarországon, sőt; a 80-as évek végén tanult a Zeneakadémián hegedűt, zeneelméletet és népzenét. A második tétel címe „amott egy kis patak” egyenes utalás Bartók „csak tiszta forrásból” mottójára.

Serei Zsolt „L’ombre sur les structures pliées” (2001), a nemrégiben elhunyt francia zeneszerző-karmester, Pierre Boulez tiszteletére írott darabja egy másfajta, atmoszférikus hangzást képvisel, ahol a szó szoros értelmében „mozgó” klarinét szólamok különleges és egyedi akusztikai hatást biztosítanak. A koncert nyitó darabja  egy rendkívül termékeny, fiatal temesvári zeneszerző barátom 2005-ös műve, „The hidden harmony” címmel. Gabriel Malancioiu műveiben, amit eddig megismertem, érezhető egyfajta elementaritás, spontaneitás, amivel az alapvető érzékekre-érzelmekre szeretne hatni. Ahogy saját maga fogalmaz: „minden darabomban igyekszem felfedezni a titkos erőt, ami a zenében van”.

Bármerre is jártam és koncerteztem eddig a világban, ezt a „titkos erőt” mindig és mindenhol tapasztaltam. Mivel Salonen sokáig volt a Los Angeles Symphony Orchestra vezető karmestere, hollywoodiasan azt is mondhatnám: May the Force be with You, vagyis: Az Erő legyen Önökkel!

Hollókői Huba