A 2003-ban elhunyt Szabó Csaba munkásságáról Szőllősy András így ír: „Ez a gyémánt kétféle ragyogást sugároz: a korszerűségét és az időtlenségét. S ha majd egyszer, a nem távoli időben képes lesz valaki megírni az erdélyi magyar zenekultúra történetét, Szabó Csaba életművét a legfényesebb lapokra helyezheti el.” Szabó Csaba alkotása, a Rondo concertante: Opus parvuum musicale igazi bravúrdarab, mely a népdal közelségével, egyes hang-rendszerbeli jellemzőivel, aszimmetrikus ritmusaival és főleg sodró lendületével, elementáris hatásával hat a hallgatóra. A művet Kodály Zoltán gordonkára és zongorára írott Szonátája követi.

Befejezésül két Ravel-mű hangzik fel: a hegedűre és zongorára írt rapszodikus Tzigane, majd az emlematikus a-moll Trió. Ravel először egy 1908-ban írt levelében említette, hogy Triót komponál zongorára, hegedűre és csellóra, de a mű csak 1913-ban nyerte el a formáját. Ígéretet tett a francia háborús erőfeszítések támogatására, de először úgy döntött, hogy befejezi a művet. 1914 augusztus elején is folytatta a munkát a kompozíción, majd katonai szolgálatra jelentkezett a Bayonne-i helyőrségen. Szervezete azonban gyenge volt, a magassága és testsúlya a minimális szint alatt volt, ezért nem vették fel a hadseregbe, a katonai kórházban dolgozott rendőrként. A patriotizmus gyakorlásában egész életére károsította egészségét.

A Zongora Trió bemutatója 1915. január 28-án volt a párizsi Salle Gaveau-ban, Alfredo Casella zongoraművész (Párizsban élt olasz zeneszerző, Ravel egyik legközelibb barátja), Gabriele Willaume hegedűművész és Louis Teuillard gordonkaművész közreműködésével a Société Indépendente Társaság koncertjén, de egy háborúban elnyelt országban az esemény kevés figyelmet kapott. Az utókor azóta Ravel egyik tökéletes alkotásaként tartja számon a művet.

A Trió első tétele mely egy baszk népzenéből származó, szabálytalan, de könnyed dallammal indul, feldogozása a hagyományos szonáta formát követi. A zongora által megkezdett és a vonósok által átvett fő téma egy érzéki, szorosan tömörített közeli intervallumú dallam, mely az intenzitás csúcsáig emelkedik, egy gyönyörű téma, mely a hegedű nagy" iránytűjén" keresztül kapja íves vonalát.
A kidolgozás kizárólag a fő témával foglalkozik, és így tökéletesen vezet a visszatérésbe, ahol a fő és a második téma rövidített változatai egyensúlyt, megnyugvást eredményeznek. A fő téma egyik részlete a coda "felett" helyezkedik el.

A második tétel Pantoum néven, a Trió scherzójaként szolgál. A pantun egy malaiziai költői forma. Victor Hugo, Charles Baudelaire és más francia XIX. századi írók egyes műveikben alkalmazták a pantunt, és Ravel ennek a technikának a zseniális analógiáját követi, a scherzo helyére helyezve.

A harmadik tétel egy passacaglia, régi barokk forma, melyben a dallam többször érintetlenül megismétlődik, de különböző ellenpontokkal és harmóniákkal minden egyes újbóli megjelenésnél. Ennek a Passacaille-nak a témája egy zseniális dallam, mely először a zongora mély basszus regiszterében szólal meg,mielőtt más instrumentális területekre vándorolna.

A Finálé egy óriási töltetű zene, melynek lázas, elnyomott érzelmeit pontosan a melodikus és ellentmondásos vonalak tisztasága és a szonáta-rondó forma integritása határozza meg.

Műsor:

Claude Debussy: Images – zongorára – I. kötet
Szabó Csaba: Rondo concertante: Opus parvuum musicale (1961) – hegedűre és zongorára – Kollár Zsuzsa és Szabó Péter átirata
Kodály Zoltán: Szonáta gordonkára és zongorára, Op.4
Maurice Ravel: Tzigane, Op.76
Maurice Ravel: a-moll Trió zongorára, hegedűre és gordonkára, Op.67

Közreműködik:

Virginie Robilliard - hegedű
Szabó Péter - gordonka
Balog József - zongora