NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

„Mozart: az élet maga” – fogalmazott találóan a nagy angol karmester, Sir Colin Davis, jószerint mindannyiunk közös benyomását tömören összefoglalva. Ezt a kivételes tüneményt ünnepli a lassanként hagyományossá váló tavaszi Mozart-nap is: délelőttől egészen késő estig, a Zeneakadémia Nagytermében és a Solti Teremben, a Concerto Budapesttel és nagyszerű vendégeivel.

12.30 Solti terem - Mozart-nap 2.

Mozart: B-dúr vonósnégyes, K. 589
Mozart: D-dúr vonósötös, k. 593

Közreműködnek: Szűcs Máté, Engegård Quartet: Arvid Engegård, Alex Robson, Juliet Jopling, Jan Clemens Carlsen

Wolfgang Amadeus Mozart: B-dúr vonósnégyes, K. 589
Mozart 1789 tavaszán két teljes hónapra Németországba (Drezda, Lipcse, Berlin, Potsdam) utazott, nem titkoltan azzal a céllal, hogy felhívja magára a porosz királyi udvar figyelmét. Többek között könnyű zongoraszonáták (Friderika hercegnő számára) és egy vonósnégyessorozat írását tervezte, utóbbit magának a királynak dedikálta volna. A németországi utazás során formálódó ambiciózus tervek közül viszonylag kevés valósult meg, a vonósnégyesek hatos sorozatából például „csak” három mű készült el. Az úgynevezett „Porosz kvartettek” végül mindenféle ajánlás nélkül, nem sokkal Mozart halála után jelentek meg nyomtatában. Haydnt lenyűgözték ezek a darabok, „ha Mozart semmi mást nem írt volna, csak a Requiemet és a vonósnégyeseket, ezek már önmagukban is biztosítanák számára a halhatatlanságot”.

Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr vonósötös, K. 593
A D-dúr vonósötös 1790 decemberében keletkezett, azokban a napokban, amikor Mozart és a Londonba készülő Haydn találkozott Bécsben. A kompozíció – hasonlóan a Porosz kvartettekhez – a zeneszerző halála után, az Esz-dúr kvintettel együtt – jelent meg. Az 1793-as kiadás címlapján a rejtélyes „composto per un Amatore Ongarese” felirat olvasható, azaz a művek egy magyar műkedvelő számára készültek. Magyaros elem nem található egyik darabban sem, és azt sem lehet tudni, hogy ki lehet ez a bizonyos „műkedvelő magyar”. Elképzelhető, hogy puszta félreértés áll az ügy hátterében, a darabot talán az a Johann Tost rendelte Mozarttól, aki egy ideig Haydn zenekarában hegedült Eszterházán. Tost a muzsikusi pályát elhagyva kereskedőnek állt és (különösebb etikai skrupulusok nélkül) zeneművekkel is üzletelt. Egy nehezen igazolható visszaemlékezés szerint Haydn, Tost és Mozart más művek mellett a D-dúr vonósötöst is eljátszotta 1790 decemberében és mindkét zeneszerző brácsázott.