„Mozart: az élet maga” – fogalmazott találóan a nagy angol karmester, Sir Colin Davis, jószerint mindannyiunk közös benyomását tömören összefoglalva. Ezt a kivételes tüneményt ünnepli a lassanként hagyományossá váló tavaszi Mozart-nap is: délelőttől egészen késő estig, a Zeneakadémia Nagytermében és a Solti Teremben, a Concerto Budapesttel és nagyszerű vendégeivel.

 16.00 Nagyterem – Mozart-nap 5.Mozart:G-dúr cassation, K.63
Mozart:c-moll adagio és fúga, K. 546
Mozart:D-dúr zongoraverseny No.16, K. 451 

Közreműködnek: Kemenes András

Concerto BudapestVezeti:ArvidEngegård

Wolfgang Amadeus Mozart: G-dúr cassation, K. 63

A cassation (az elnevezés elsősorban délnémet területeken terjedt el) többnyire szabadtéri előadásra szánt, szerenád típusú műfaj. Első tétele rendszerint induló, tételeinek száma pedig kötetlen, és tipikusnak tekinthető – miként Mozartnál – a két menüett. A G-dúr cassation 1769 nyarán, két további cassation szomszédságában keletkezett.

Wolfgang Amadeus Mozart: Adagio és fúga, c-moll, K 546

Mozart egyik legfontosabb bécsi pártfogója, Gottfried van Swieten báró az 1770-es években császári követként teljesített szolgálatot Berlinben. Itt olyan zeneértő körökkel került kapcsolatba, melyek fokozott érdeklődést mutattak a múlt nagy mesterei – például Händel és Bach – iránt. Mozart 1782-től gyakori vendég volt Swieten házában, tanulmányozta a báró kottagyűjteményét, átiratokat készített különböző művekből, a magas szintű fúga-technikát saját stílusának természetes részévé tette. 1783 végén – nem lehet tudni, hogy volt-e közvetlen célja vagy megrendelője a darabnak – fúgát írt két zongorára (K 426). A c-moll hangnemű kompozíció témája jellegzetes, barokk fúgatéma, különböző változatait megtaláljuk egy sor Bach- és Händel-kompozícióban, illetve Haydn néhány archaizáló hangvételű darabjában is (például az 1772-es f-moll vonósnégyes fúga-fináléjában). Maga Mozart is több munkájában élt a tématípusban rejlő kompozíciós lehetőségekkel, utoljára 1791-ben, a Requiem Kyrie-fúgájában. A kétzongorás c-moll fúgát 1788-ban újra elővette és átdolgozta vonósnégyesre, illetve egy méltóságteljes, drámai hangütésű előjátékot (nyitányt) komponált elé. Ebben a formában jelent meg nyomtatásban.

Wolfgang Amadeus Mozart:D-dúr zongoraverseny No.16, K. 451

A D-dúr zongoraversenyt Mozart önmaga számára, az 1784 tavaszán rendezett akadémiájára (szerzői est) komponálta. A fényes, pompás hangszerelésű darab – különösen a fúvósok tekintetében – ékesen bizonyítja a zeneszerző hangszínfantáziájának kivételességét. A Burgtheaterben rendezett hangverseny után büszkén írta apjának: „a színházi koncert szép sikert hozott. Ó, bárcsak hallhatta volna!”