Az est fővédnöke dr. Áder János köztársasági elnök

Az európai zene történetet két fontos nyomvonalon haladt. Egyik a templomokban felhangzó rituális muzsika, (a mai „komolyzene”, az opera és koncertzene őse), a másik pedig a mindennapi emberek életét kísérő használati, vagy populáris zene, amit manapság népzenének szoktunk nevezni. (Pontosabb lenne histórikus popzenéről beszélni, hiszen az egyes történeti korszakok a szájhagyomány stílusrétegeire is rányomják a bélyegüket).
Mindkét műfaj azonos utat járt be a kialakulása során: az egyszólamú hallásmódból a többszólamúság felé haladva, legfeljebb a popzene némi késéssel követte a tudós zene eszköztárának átvételét. Az egyszólamú zene világa az első és legrégibb örökség, mely az egész földkerekség népeinek sajátja volt évezredekig. A dallamhangszerek unisono játékához ritmus kíséret, illetve tartott hangon aláhúzott dudabasszus járult. Európai csúcsteljesítmény a következő lépcsőfok: a többszólamú, illetve a harmóniákkal kísért zene kialakulása, melynek fejlődése napjainkig tart. Bár a két zenei világ gyökeresen eltér egymástól, a mai ember fejében mégis összemosódva, összekeveredve kószál, illetve harcol egymással a kétféle világ, ezért mondható, hogy „világok vetélkedése” folyik bennünk. Ezt a két markáns zenei világot szeretnénk műsorunkban a népzene oldaláról élményszerűen a nézők elé varázsolni, hogy világos legyen: nem az számít, hogy egy zenei rendszer milyen eszközöket használ, hanem az, hogy mennyire jól bánik velük. Meggyőző előadás egyszerűbb eszközök használata esetén is eléri a kívánt érzelmi hatást.
A koncert első felében az egyszólamú zenei világ bontakozik ki előttünk, a kelet-európai (magyar, szerb, bolgár) népzenei hagyományok felhasználásával. Mind a magyar, mind a balkáni tradíció élő formában tartotta fenn a régi európai hallásmódot, a sípok és dobok, a dudák, a tekerőlantok, az énekes körtáncok és a lírai énekek, balladák világát. A második részben a többszólamúság kibontakozásának lehetünk tanúi, melynek zenetörténeti stációit kelet-Európa különböző régiói (erdélyi magyarok, szerbek, ukránok) szájhagyományos úton őrizték meg napjainkig. Ezek egymás mellé rakásával, mintha időutazásban vennénk részt.
Bár a új vonós hangszerek egy darabig még utánozzák a régi, megszokott dudazenét, de a reneszánsz felrázó korszakától kezdve már a harmónia-sorokban gondolkodó zenék válnak közkedveltté. Ez az az időszak, mely Európát kiragadja a világ többi részéből, s mind gazdaságilag, mind társadalmilag elszáguld mellettük, hogy kialakíthassa mai globális világunk alapjait. A táncolás is átalakul: az ősi körtáncokat férfi és nő egymásba kapaszkodó párostánca – ez a világon egyedülálló, európai csúcsteljesítmény – váltja fel.

Közreműködők:
Básits Branka
Blaskó Mihály
Carmina Danubiana zenekar
Csillagszeműek
Dalinda Énekegyüttes
Istvánfi Balázs
Kacsó Hanga
Kátai Zoltán
Németh András
Nyisztor György Hagyományőrző Néptáncegyüttes (Méhkerék)
Palatkai banda
Pálházi Bence
Sebestyén Márta
Sebő Együttes
Soós Réka
Szászcsávási kórus
Szent Efrém Férfikar
Tanac Néptáncegyüttes
Timár Táncegyüttes
Timár Sára és zenekara
Vujicsics Zenekar
a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara

Műsorszerkesztő: Sebő Ferenc

Rendező: Mihályi Gábor