NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Lorca művei eddig részben kívül estek a látóteremen, a Yerma-val kapcsolatban pedig különösen igaz ez, így teljesen zöldként ültem be az Ódry színpad fiatal társulatának előadására, illetve szinte az előadásba magába, ugyanis a modern színjátszás mostanában divatos trendjének megfelelően itt is szinte karnyújtásnyira lett hozva a játék a nézőkhöz. Érdekes megfigyelni, hogy a filmipar irányából az egyre nagyobb vásznak, illetve egy szélesebb képernyős kijelzők divatja hogyan ragad át a színházakra is. Az Ódry egy viszonylag nagy és fix színpadot rejt, nagy és fix nézőtérrel, klasszikus távolságban a játék terétől. A Yerma gazdagon adagolt látványelemei pedig ugyancsak igénylik a méretes terepet, így a színház azzal a Damoklészi döntéssel vágta át a körülmények teremtette csomót, hogy épített egy pótnézőtér-szerkezetet, melyet egészen betolt a színpadig, a normál nézőtér elé, közé. Érdekes, hatékonynak tűnő megoldás, ha kisebb nézőszámú, klubszerű előadást tervez egy színi társulat. Így aztán igazán jól és közelről lehetett látni és hallani az előadás képeit és hangjait, melyeket igencsak dúsan adagolt az előadás. A hangok különösen nagy szerepet kaptak, ugyanis a Yerma-t két élő zenész effektjei kísérik végig. Dobosról és csellistáról van szó, akik a hangszerek adta lehetőségeket kihasználva nem is annyira zenét, hanem effektusokat, hatásokat adtak a képi élményhez. Nagyszerűen, mondhatnám, az előadás igen hatásosra sikerült. Olyan ez a színház, mint sok művészfilm aminek nincs, vagy nem lehet érteni a történetét, de nem is biztos, hogy ez szükséges az élmény befogadhatóságához az igazi érték felfedezéséhez. Én magam sem értettem meg sokkal többet az előadás alatt, minthogy a Yerma egy fogamzásképtelen nő vívódásairól, belső/külső drámájáról szól, aki rettenetesen szenved a női lét talán legfontosabb elemének az életéből való kizáródása miatt, de nem sokkal többet. Az sem derült ki teljesen pontosan a számomra, hogy mit is jelentenek a szerepet megformáló fiatal színésznő által különböző pergamenekre vagy akár a földre rajzolt, festett, kent kaligráfiák. De mindez talán nem is számított, mert a darab borzasztó drámaisága, emocionális szintű mondanivalója így is átjön, mellbe vágja a nézőt, hallgatót. A szereplők drámai, kirobbanó gesztusai, grimaszai, mozdulatai… A Spanyol stílust megjelenítő földszínek… A nagyon aktív képi és hangi effektusok és hatások… Rövid, de nagyon drámai, tömény darab a fiatal társulat ellenére szerencsésen nem túljátszva, ami nagy szó ma, amikor rengeteg, lelkes, fiatal színész rettentően túljátssza a szerepét, amire a Yerma tematikája amúgy is erősen csábít. Ígéretes, sok ötlettel és egyedi megoldással, megéri az árát, 8/10 a számomra.