„Mélyen tisztelt Madame Curie,

ne nevessen ki, amiért anélkül írok Önnek, hogy lenne bármi okos mondanivalóm. De annyira felháborít, ahogy Önnel bánnak, hogy muszáj valahogy hangot adnom az érzéseimnek. Meggyőződésem, hogy Ön következetesen figyelmen kívül hagyja ezeket a barmokat. Meg kell mondjam, csodálom az intellektusát, motiváltságát és becsületességét, és szerencsésnek tartom magam, hogy megismerhettem Önt Brüsszelben. Igazi öröm, hogy olyan személyiségek vannak köztünk, mint Ön vagy Langevin, akikkel kiváltságos dolog kapcsolatba kerülni. Ha pedig ezek a barmok továbbra is Önnel lesznek elfoglalva, ne olvassa azt a moslékot, hanem hagyja meg azoknak a nyomorultaknak, akiknek fabrikálták.

Baráti üdvözlettel,

A. Einstein.”

Marie Curie, a nő, az anya, a tudós, akit a tudomány történetében egyedülállóan kétszeres Nobel-díjjal tüntettek ki, egyszer a kémia, egyszer pedig a fizika területén.
A Sorbonne első női professzora, aki férje halála után átvette katedráját és pontosan ugyanott folytatta az óráját, ahol a tragikus balesetben elhunyt Pierre Curie abbahagyta.

Előadja: Gyöngy Zsuzsa

Látvány: Kovács Dániel Ambrus
Dramaturg: Bíró Bence
Jelmez: Tóth Hajnalka
Fény: Böröcz Ádám
Hang: Somorjai Márton
Asszisztens: Solténszky Ráhel
Produkciós vezető: Gáspár Anna

Rendező: Kovács Dániel Ambrus

Külön köszönet: Radnóti Katalin, Magyar Nukleáris Társaság