Nem emlékszünk születésünkre, de testünk nem felejt, őrzi világra jövetelünk kínkeservét, az ’első lélegzetvétel’ euforikus szabadságát. A Tátikák ezt az eltűnt és elfelejtett időt, létezésünk ősállapotát idézi meg, amely egyben a tánc kezdete is, a még önazonos test eredendő megnyilatkozása. Az emberek, akár a növények,kinyílnak, majd becsukódnak, időnként lelassulnak, lekókadnak, de tündökölnek is.Az előadás hat fiatal virág játéka, záródnak és megnyílnak, egymásra figyelnek, beszélgetnek - ez a "kánontánc", amelynek minimalizmusa jellemzi a
koreográfiát.

Koreográfia: Góbi Rita
Zene: Szegő Dávid
Fény: Pavla Beranová (CZ)
Jelmez: Marie Gourdain (FR)
Koreográfus asszisztens: Sinthavong Zsófia
Produkciós asszisztens: Marosi Liliána
Kreatív producer: Bakk Ágnes Karolina