A Földnek nincs esélye. Elrontottuk. Rossz döntéseket hoztunk. Sokak szerint közeledik a vég. Egy hal fog alá hullani az égből, és a földet újra elborítja majd a víz, az ember jelenléte pedig csak egy pillanat lesz a végtelen időben. Ez a történet 1959 és 2039 között játszódik. És egy nappal a világ vége előtt ér véget.

Andrew Bovell elismert ausztrál dráma- és forgatókönyvíró 2008-ban bemutatott darabját számos irodalmi és színházi díjjal tüntették ki. (AWGIE Stage Award, Sydney Theatre Award, Green Room Award, Louis Esson Prize, Queensland Premier's Literary Award…)

A New York Times szerint az egyik legjobb kortárs családdráma, mely most először kerül színre magyar nyelven. Az Ausztráliában, Angliában és Egyesült Államokban is hatalmas sikerrel játszott mű két kontinensen és nyolc évtizeden ível át, és egy család négy generációjának különös sorsát követi nyomon. Egy titkos, elhallgatott örökségről beszél, pokollá vált házasságokról, komplikált szülő-gyerek kapcsolatokról, bűnökről és a megbocsátás képtelenségéről, gyilkos némaságról és kínzó magányról, váratlan eltűnésekről és érthetetlen elhagyásokról, melyek mind feltáratlan vagy ki nem beszélt fájdalmakból erednek, és amelyek újabb generációkat tehetnek és tesznek tönkre. És az évek múlásával az oknyomozás is egyre lehetetlenebbé válik, csak összefüggéstelen töredékek, elhomályosuló emlékek szilánkjai, visszacsengő, értelmüket vesztett mondatok maradnak a felszínen, végül pedig már csak néhány hasznavehetetlen régi tárgy egy öreg bőrönd mélyén, míg ezek jelentését és történetét is el nem mossa az idő.

„Örököljük a múltból a megoldatlan dolgokat, és ha nem oldjuk meg magunk, továbbadjuk utódainknak. Készen állunk-e arra, hogy átadjuk a múltból származó károkat a gyermekeinknek?"

A darab 2039-ben kezdődik, amikor az Amerikai Birodalom már rég megbukott, a klímaváltozás helyrehozhatatlan károkat okozott, a halak kipusztultak, a sivatagokban hóviharok dúlnak, szerte a világon hatalmas áradások pusztítanak, és a tenger lassan elborítja a kontinenseket. Láthatóan közeledik a vég. Egy váratlan telefonhívás azonban felkavarja a rejtélyes múltat már megérteni sem kívánó Gabriel York magányos estéjét. Évtizedek óta nem látott fia jelentkezik, és látni szeretné. Valamit akar tőle. Tudni szeretné, miért hagyta el hét éves korában, és hogy ki is ő valójában. Gabriel York zavarában meghívja ebédre, ezért el kell hagynia biztonságos odúját, és a vigasztalanul zuhogó esőben el kell indulnia, hogy valami élelmet szerezzen, hogy megvendégelhesse a fiát. Mikor kétségbeesésében végleg feladná a harcot az elemekkel, egy hal hullik alá az égből éppen a lába elé. Ezt a halat most már csak be kell tennie a sütőbe, és várni, hogy kopogtasson az ajtón… És miközben vár, a múlt ajtaja kinyílik 1988-ban egy szegényes londoni lakásban, melyben Gabriel York nagyanyja, Elizabeth Law látja éppen vendégül egyetlen fiát, Gabriel Law-t. Ők is halat esznek, és csak arról nem beszélnek, ami a fiút leginkább foglalkoztatja, hogy az apja, Henry Law miért ment el annak idején búcsú nélkül…

Aztán az ajtók sorra nyílnak különböző időpontokban és egymástól távoli helyszíneken, Londontól az ausztráliai Adelaide-ig, 1959-től 2013-ig. Feltárul lassanként a család tragédiákkal terhes rejtélyes múltja. Újabb és újabb epizódok merülnek fel, és olyan összefüggések válnak nyilvánvalóvá, amelyekről az érintettek soha nem voltak hajlandóak beszélni a gyerekeikkel. Mire megérkezik Gabriel York fia, Andrew Price, már össze is állt az elhallgatott családtörténet, ám erről egyikük sem szerezhet már tudomást, hiszen akik mesélhetnének, rég meghaltak, csak néhány ócska tárgy maradt utánuk, és egy-két mondat vagy jellegzetes szófordulat, melyet ki tudja, miért, generációk ismételgetnek azóta is.