"Gregory Porter birtokolja a legtöbb olyan dolgot, amit egy férfi jazz énekestől várnánk, és talán egy-két olyan dolgot is, amiről nem tudtuk, hogy várunk."- A New York Times

Egy olyan művész, akinek a zenéje egyszerre időtlen, ugyanakkor mégis teljesen idõszerű, Gregory Porter generációja leglelkesebb jazz énekes-dalszerzőjeként a Take Me to the Alley című számával megszilárdítja helyzetét, ami elnyerte a 2017 Legjobb Jazz Vokál Album Grammy-díjat, valamint a szenzációs 2013-as Blue Note debütálását követő Liquid Spirit is erősíti pozícióját. Mégis, figyelemre méltó karrierje során Porter újra és újra megmutatta a veleszületett képességét, amivel túllép a műfajon és összekapcsolódik az élet minden területéről érkező közönségével. Új zenéje tükrözi az énekes folytonos és figyelemre méltó növekedését, mind művészként, mind emberként a hatalmas nemzetközi sikerekből adódó állandó turnéigények közepette. A közelmúltban Porter a családját Brooklynból szülővárosába, Bakersfieldbe, Kaliforniába költöztette vissza, ahol közelebb lehet a testvéreihez. "Az út intenzitása a gyökerek iránti vágyhoz vezetett "- magyarázza Porter.

Liquid Spirit - ami a kritikusok által elismert és a Grammy-díjra jelölt albumokat, a Water (2010) és Be Good (2012) című albumát követi - gyorsan világméretű jelenséggé nőtte ki magát, világszerte albumok millióit adták el belőle és minden idők legirányadóbb jazz albuma lett, több mint 20 millió streammel. . Az album platina album lett az Egyesült Királyságban és Németországban, valamint arany Franciaországban, Hollandiában és Ausztriában.

2015 őszén végül sikerült időt szentelnie annak, hogy visszatérjen a New York-i stúdióba és felvegye a Take Me To The Alley-t. Ahogy azt az előző három albumán is tette, Porter Kamau Kenyatta producerrel közösen dolgozott. Az album több dalát is a családtól származó inspiráció eredményezte.

Ahogy Porter művészetét, mint az egyik legimpozánsabb énekes-dalszerzők egyike, csiszolja a Take Me to the Alley című szerzeményében, növekvő munkaterülete továbbra is hangot ad a modern időknek, miközben egyidejűleg visszhangozza a jazz örökségét és a lélek tegnapját, valamint az eljövendő zenészek generációinak tájékoztatását.