Fotó: Dömölky Dániel, a fotók jogdíjasak
A színházi világban játszódó orosz mű a fiatalok vágyai és a boldoguláshoz szükséges kompromisszumok ellentétét járja körül, középpontjában egy színésznő kiárusításával – a Radnótiban mindez több mint százharminc évvel az ősbemutató után, a #metoo mozgalom korában kerül színpadra.
Osztrovszkij 1881-ben, saját negatív tapasztalatai alapján írta ezt a komédiát, amelyben Nyegina, a fiatal színésznő először kerül szembe azzal a ténnyel, hogy a jobb élet és a karrier érdekében alá kellene vetnie magát a gazdag mecénások vágyainak. „A művészet nem tud kiállni önmagáért, ha durva, brutális hatalmakkal kerül szembe, és gazdag mentorokat kell szereznie magának” – írja Osztrovszkij. Nyeginát szíve inkább az idealista tanítóhoz húzná, aki nem csak a tudományokra és a jó modorra, hanem a tisztességes életre is oktatja őt. A nagy kérdés az, hogy mi a fontosabb Nyegina számára, és miről tud könnyebben lemondani. A színdarab ítélkezés nélkül mutatja be ezt az emberi dilemmát, miközben a nézőket bevezeti a színpad mögötti világ humoros, játékkal és keserűséggel teli hétköznapjaiba.
Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij a 19. századi orosz realista drámairodalom egyik legfontosabb alakja. Magyarul számos darabját játszották, ezek közül a legismertebbek a Jövedelmező állás, A vihar és az Erdő, utóbbit a Radnóti Színház 1999-ben mutatta be Gothár Péter rendezésében.
„Mint saját korában és korunkban, a drámában is jelen vannak ezek a problémák: tud-e boldogulni támogatók nélkül a színész, sőt, maga a színház, és hogy a nők itt is kiszolgáltatottabbak, nemcsak a pénzes ’pártfogók’ irányába, hanem a színház belső hierarchiájában is – miközben az is előfordul, hogy épp a nők használják ki az előnyeiket.”
Morcsányi Géza
„A kiszolgáltatottság nem a művészvilág sajátja, mára egyértelműen kiterjedt az egész társadalomra. A válaszok pedig személyiségfüggőek – nem tudjuk, ki mennyit áldoz be: a személyiség reakciói patikamérlegen méretnek ki, láthatatlanul. Majd talán egyszer, sokkal később meglátjuk, miután már nyilvánvalóan érvényesült a hasznuk vagy a káruk.”
Valló Péter
Szereposztás
ALEKSZANDRA NYEGINA, vidéki színésznő | Lovas Rozi |
DOMNA, a Mama, Nyegina özvegy édesanyja | Börcsök Enikő |
DULEBOV, (Herceg, Főnök) tekintélyes városi tisztviselő | Kelemen József |
BAKIN, tisztviselő | Pál András |
IVAN VELIKATOV, nagyon gazdag gyáros | Rusznák András |
PJOTR MELUZOV, fiatal, állástalan bölcsész | Porogi Ádám |
NYINA SZMELSZKAJA, vidéki színésznő | Martinovics Dorina |
MARTIN NAROKOV, ügyelő, volt színigazgató | Bálint András |
JERASZT GROMILOV, tragikus színész | Schneider Zoltán |
MIGAJEV, színigazgató | Konfár Erik |
Stáblista
közreműködik | Nagy Rebeka |
közreműködik | Péter Polla Borbála |
közreműködik | Tóth Bogi |
A zongoránál | Termes Rita |
A zongoránál | Gáspár Katalin Ágnes |
Dramaturg | Morcsányi Géza |
Jelmeztervező | Benedek Mari |
Díszlettervező | Horváth Jenny |
Világítás | Baumgartner Sándor |
Ügyelő | Kónya József |
Súgó | Farkas Erzsébet |
A rendező munkatársa | Hatvani Mónika |
Rendező | Valló Péter |
Helyszín
Budapest, 1065, Nagymező u. 11.