Felső középosztálybeli testvérpár hajótörést szenved a családi vitorlázáson. Noha elvesztik egymást, a dagállyal mindketten szerencsésen partot érnek. A lány munkát vállal, de úgy ítéli meg, hogy férfiként jobban érvényesülhet a helyi munkaerőpiacon. A fiú egy érzékeny homoerotikus kaland útján gáláns támogatóra talál. Sajnálatos módon hamarosan mindkettőjüknek szembesülnie kell a mesterségesen gerjesztett helyi xenofóbiával, mely óhatatlanul erőszakos jelenetbe torkollik. Végül azonban Shakespeare-nek köszönhetően nemcsak egymást találják meg, de a boldogságukat is, mivel sikerül beházasodniuk a helyi elitbe. Várjuk a következő dagályt.

A címbéli utalás Shakespeare „utolsó felszabadult és vidám darabjára a komédiák sorában” nem véletlen: előadásunk táncszínházi adaptáció interaktív formában.

Az allúzióként megjelenő vízkereszt ünnepe fordulópontot jelent: a karácsonyi idő végét és a farsang kezdetét. Egyszerre a keresztény liturgia fontos ünnepe (epiphania) és egy pogány ünnep, a farsang kezdete: fordulópont, korszakhatár, amely előtt Európa most is áll.

Alapvető kérdéseket kell tisztáznunk, melyek kiváltója az elmúlt években tapasztalható társadalmi jelenségek egy sora: mint a képviseleti demokráciákban az aktív szavazók arányának csökkenése, egész közösségek politikai elmozdulása a szélsőjobb felé, az Európán belüli határok újraépülése, az európai országok közötti politikai összetartó erő sorvadása, a vallásilag motivált terrorizmus kezelése, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek országokon belül és az egyes országok között, a társadalmi fejlődés irányvesztettsége, mely a jövőbe vetett bizalom megcsappanásával jár.

A kérdés felvetéséhez egy színházi klasszikust, Shakespeare-t, és egy sajátos színházi formát hívunk segítségül: a résztvevők az előadók mellett maguk a nézők lesznek.

Shakespeare Vízkereszt vagy amit akartok című komédiája ehhez tökéletes médium, mivel az alaphelyzet elemei – hajótöröttek partra vetődnek Illíriában, vagyis a manapság (úgy nevezett) nyugat-balkáni migrációs útvonal mentén húzódó partvidéken, és az ott élő közösség tagjai valamilyen attitűddel fogadják őket – megfelelnek a mai tudósítások sémájának.

A drámai hatás érdekében az előadás irodalmi szövegét napjaink dokumentarista és fikciós médiatartalmaival konfrontáljuk.

Előadók: Takács Judit, Takács Lacek, K. Szabó Csenger
Zene: Alexis Cuadrado, Zságer-Varga Ákos
Fény: Mervel Miklós
Koncepció: Lóky Tamás
Koreográfia: Juhász Kata

Az előadás 55 perces.

12 éven felülieknek.

Juhász Kata táncos, koreográfus, pedagógus 2005-ben alakította meg saját társulatát, mely a kortárs tánc és a fizikai színház műfajában hoz létre előadásokat. Kezdetben a formai kísérletezés, a különböző társművészetek fúziója, egyfajta összművészetiség jellemezte a társulat előadásait, valamint – a közönséggel, különösen az új közönségrétegekkel való kapcsolatkeresés érdekében – az előadások kimozdítása a hagyományos színházi térből tér- specifikus előadások formájában. Ezt követően a színházat a társadalmi párbeszéd terepének tekintő szemlélet vált egyre erősebbé. Ennek megfelelően a társulat az elmúlt években felépített egy teljes repertoárt különböző korcsoportok számára 3-tól 93 éves korig. E repertoár egyes darabjai meghozták a hazai és a nemzetközi elismerést is.