Magyarország a XX. század elejét viszonylagos béke és fejlődés közepette élte. Az akkor már divatos
műfajok közkedvelt szerzői virágkorukat élték. Kálmán Imre, Huszka Jenő, Zerkovitz Béla és sorolhatnánk estig, a sok, ma is szívesen hallgatott szerzőt.

A fővárosban sorra mutatták be a jobbnál-jobb operetteket. Dankó Pista, Fráter Loránd, Dóczy József, Sas Náci nótáira éjszakánként pedig sírva vigadt a magyar, az ország minden szegletében.

Aztán egy pisztolylövés megtörte a békét.

- Éljen a háború! – kiáltották első nap.- Éljen a háború? - suttogták már másnap.

A műsorban elhangzó dalokkal azoknak a hősöknek és áldozatoknak szeretnénk különleges emléket állítani, akik ajkukon dallal vonultak a Nagy Háborúba, és akik soha nem tértek onnan vissza. S azokra is emlékezünk, akik a hátországban élték mindennapi, de nehéz életüket.

A zene azonban mindenkinek segített, ahogy most is segít….

Szél viszi messze a fellegeket…

Nem látlak én téged többé…

Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki …

Hogyha ír majd Édesanyám…

Az Estharang …

Marosmenti fenyveserdő aljában…

Darumadár fenn az égen Szeretettel várjuk Önöket! MDML-Média Kft. Produkció