A múlt „mélységes mély kútjába” vezetik majd nézőiket a táncosok – vak se vezethetne bátrabban világtalant – sötét, veszélyes helyekre, mikor majd reformátorok hirdetik az igét, szenvedi a török igát egyharmadnyi ország, s Bornemissza Péternek nincs „jó Budában” lakása. Huszt vára ad otthont Péterünknek átmenetileg, interjút készíteni vele próbálkozhat bárki, ha van (lesz) kérdése, bátorsága. A hely kerítéssel körülvéve biztonságosnak látszik, ha lakóit nem fertőzte volna meg az ’ármány’...

2ME

NŐ + FÉRFI = PÁR

AZAZ 1+ 1 = 1 J

Két „fél” vagyunk csak, egymással szemben, bármilyen kapcsolatban? Vagy az „egész”, az mindig az „egy” meg „egy” reményteljes harmóniája?

Táncszínházi előadásunk a hétköznapi kapcsolatainkról szól. A vágy az emberi természet sajátja, egyesülni hajt bennünket: hogy ami kettő volt, a szerelemben ismét „egy” legyen. Miért vagyunk akkor mégis egyedül, vagy párban, ilyen-olyan viszonyokban, kettősségekben?