NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Ha Városmajor, akkor szakadó eső és komoly tömeg... Így lett ez most kedden is, amikor egy elég komoly vihar után még órákig a fedett, szabadtéri színpad fölött doboló tető alatt súlyos „teltház” gyűlt össze, hogy a nyári uborkaszezonban erősen megritkult, Budapesti színházi esték egyik lehetőségét kihasználja. A Városmajori Szabadtéri Színpadról tudni kell, hogy a város egyik legnagyob szabadtéri nézőtere, 500+-os helykínálattal. Ezen a tágas nézőtéren alig pár órával a kezdés előtt a színpadhoz legközelebbi szabad hely a 23.- sorban lévő egyetlen szék volt, ezt sikerült csak elcsípnem. Ha tanácsot adhatnék bárkinek, akkor az az lenne, hogy ha ezen a helyen nem kap max. a 15.-sorig helyet, akkor vigyen magával kukkert mert az igen távol levő színpadon nem fogja jól látni a részleteket. Nos, ilyen körülmények között vágtam bele az „Augusztus Oklahomában” c. darabba, ami a színészi munka terén hozta a tőle elvárhatót (talán még többet is), a történet tekintetében pedig azt ami egy amerikai életet bemutató, USA drámától várható. Vagyis hozta a majdnem semmit... A számomra alig felfedezhető sztori ugyanis (lehet hogy csak nekem esett szét) éppen azt mutatja be, amiről az amerikai átlag élete szól: Totális materializmus, nihil, értelmetlenség, hamis értékeke halmozása, egoizmus, céltalanség, és a pillanatnak élés, vagyis minden amivel a nagy szigetországban a média diktálta életvitel megpróbálja kitöltetni fogyasztóival az űrt ami egy Európai kultúrlény életében a mindennapok része. Aligha van tehát egységes töténete a darabnak, inkább csak rengeteg, pici apró szilánk, amiből én a magam részéről nem tudtam összerakni egy egységes, igazi képet. Az igazából nem is létező társadalmat nem alkotó egyének egyedi kis semmiségei, önös kis ügyei. Szodoma és gomora a dollárkötegek árnyékában... A volt irodalomtanár, költő apuka aki már rég nem alkot, hanem inkább alkoholizmusával és diákjai szexuális molesztálásával van elfoglalva., majd eltűnik... Az egészségtelen életvitele miatt korán rákos, és emiatt depressziós, a depresszója miatt pedig alkoholista és kábítószeres Anya... A gyermekek, akik mind valamilyen módon perverzek és/vagy abberáltak, és a kedves rokonok akik az eltűnt, majd öngyilkossága után megtalált Apa temetésén is a saját semmiségeikkel vannak elfoglalva, a lényeg, a veszteség nem érdelkli őket... stb., stb... A darab tehát nem szól egy összefüggő, egész történetről ami nekem nagyon hiányzott, viszont teljesen elfogadható egy amerikai társadalmi dráma esetében, hiszen éppen ezért szól igazán az amerikai társadalomról, az USA polgári vegetációról... Káromkodás, erkölcstelenség, eltúlzott, igazi történések hiányában is folytonosan kitörő majd komolytalanságuk miatt pillanatok alatt kihunyó érzelmek jellemzik a drámát, melyek mind megerősítették bennem a hitet, hogy ne sok energiát és pénzt áldozzak hátralevő életemben az újvilág meglátogatására... Az apuka temetésén, és a halotti toron is csak egymást mardosó, vagy éppen felszedni próbáló, tivornyázó, vagy üresen viccelődő, mindenféle érzelemtől mentes rokonság, és vérrokon akik csakis a saját pillanatnyi anyagi létük biztosításával vagy féltésével vannak elfoglalva. Kiskorúakkal való családon belüéi erőszak, kicsapongó anyuka, perverzió, pénz, örökség, hatalomvágy, a másik besarazása és lejáratása, semmiről való beszélgetések, bullshit party-k, erről szól a nagyon hosszú mű, mely a szünettel együtt, a rossz idő ellenére is csak alig pár percel a meghirdetett után elkezdve is 22:00-utánig tartott. Én összességében 6-ot tudok erre az éményre adni a lehetséges 10-ből, különösen a női szereplők (főleg a családanya) nagyon erős játéka miatt, de figyelembe véve az erősen hiányos történetet is, mely így viszont pontosan reprodukálta az amerikai életet a rendelkezésre álló időkeretben. Ha nem jutna eszembe a témáról és a társadalmi drámáról, mint műfajról az „Amerikai Szépség” vagy a nem is régen színpadon látott, minden ízében zseniális „Virágot Algernonnak”, 7-et adnék. Azok esetében azonban a nem kevésbé jó játék mellett a történet is dominál és a megvalósítás is még erősebb. Azért ez így is egy értékelhető, elfogadható egyszeri tapasztalat volt a számomra a foghíjas nyári színházi programok között aláírom a létjogosultségát, megért számomra egy estét.

Én szünetben eljöttem (még soha nem tettem ilyet), a Városmajori színpadon zenés előadásra érdemes akár az utolsó sorba is jegyet venni, de zene nélküli színházi előadásra a 18. sor mögötti részre már nem. Túl távoli a színpad, nem jól látszik a szinészi játék (az acok), az eső miatt nem jól hallatszott az egyik szinésznő mondandója, halk volt (a többi színészével nem volt probléma). Volt nálam színházi látcső, még azzal se volt tökéletes a távolság miatt a látvány.