NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Mindenekelőtt egy technikai megjegyzés: szerintem a hangszín túl tompára volt állítva. A 17.sorban ültünk, és sok poént nem sikerült felfognom, összefolytak a szavak, pedig a színészek tisztán beszéltek. (Lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, mert a feleségem mindent hallott...) Jól bohóckodtak a színészek, szellemesek voltak a párbeszédek, de nem tetszett a darab két okból. 1. Formai. Nekem több mozgás kell egy színpadon. Tetszett a "népitánc" színpadkép, a csűrdüngölő az árnyékokkal, de egyébként eléggé statikus volt az egész, kicsit mint egy tévé vitaműsor. Karakterek helyett szimbolikus figurákat láttunk, egy-egy társadalmi réteg megszemélyesítése, ez persze a műfaj sajátossága. Ez aztán bumfordi konfliktusokhoz vezet, nem igazán életszerű, inkább bábszínház. 2. Tartalmi. Mostanában nagyon érzékeny vagyok a politkus-megvetés minden megnyilvánulására. A "mind egykutya" szemlélet annyira általános lett Magyarországon, erre építhet a diktatúra. Nem tudnak olyan disznóságot elkövetni, amire nem az lehet a mentségük, hogy mindenki ilyen, nincs itt semmi látnivaló. Az emberek számára a politika valami mocskos dolog a fejük fölött, amiről jobb nem beszélni, úgyis csak egy másik rossz jön a helyébe. Ez hungarizmus. Az darab "értelmiségije" valahogy a liberalizmus elleni vádaskodásokat személyesíti meg. A humanizmusra hivatkozva embertelenkedik. Nem, manapság a humanizmust, liberalizmust elvetik, az emberi jogok is gyanúsak már, minden tisztességes eszmét lejáratnak. Ez a darab akaratlanul is beáll ebbe a kórusba. Bárhogy tisztelem Görgey Gábort, ezt a darabot tényleg ideje volt temetni, és remélem, lesz még ereje írni olyan darabot, amelyikben nem vesz mindenkit egy kalap alá.