Mi történik velünk, ha napfényre kerülnek érzéseink? Ha be kell vallani, el kell ismerni, ami ott dobog a torkunkban? Leginkább talán ettől félünk. Félni szoktunk. Félünk törékenynek lenni, félünk felvállalni azt, ami ugyan tiltott, de ennek ellenére emberi.

Phaedra az egyik legnagyobb görög hérosz, Thészeusz asszonya. Nő. Azaz feleség, ember, érző lény egy olyan világban, ahol a lányokat rabolni szokták, hajóval szöktetni őket a szigetvilágon át, s ha a szerelem lángja alábbhagy, hát csendben magukra hagyni egy palota hideg falai között. A régi szerelem emlékét ilyenkor leginkább csak apró hőspalánták őrzik: egy fi ú, akinek nevétől még nem visszhangzik a föld, de akinek szívébe oltva ott él a példakép: a hős apa sorsa, kalandos élete, magasztos cselekedetei.

Látszólag nyugodt világ ez: minden egyensúlyban. A vad, sziklás tájakat rettenthetetlen hősök tisztítják meg a veszélyektől, a kikötőkben pedig hűséges asszonyok várják férjeiket. Phaedra azonban szeret. És már nem Thészeuszt, aki hét tengeren át szöktette őt egykor: szívébe más férfi arcát csempészte a szerelem kíméletlen istene.

Bűn-e szeretni azt, akit nem szabad? Ezt kérdezi az ógörög mítosszal, az abból ihletődött francia klasszikus tragédia szövegével a Figura Stúdió Színház előadása.

Szereplők:

Theseus: Moșu Norbert László
Phaedra: Vajda Gyöngyvér
Hippolytos: Faragó Zénó
Aricia: Bartha Boróka
Oinone: Máthé Annamária
Theraménes: Kolozsi Borsos Gábor
Ismené/Panopé: Boros Mária/Tamás Boglár
Küprisz: Szilágyi Míra

Fordította: Somlyó György
Dramaturg: Czegő Csongor
Jelmeztervező: Márton Erika
Díszlettervező: Tenkei Tibor
Zeneszerző: Bocsárdi Magor

Rendező: Albu István