Jean-Féry Rebel: Tánckarakterek
Antonio Vivaldi: g-moll concerto „per l’orchestra di Dresda”, RV 577
Jan Dismas Zelenka: a-moll szimfónia, ZWV 189
Wilhelm Friedemann Bach: Adagio e Fuga, F 65
Georg Friedrich Händel: F-dúr triószonáta, HWV 392
Georg Philipp Telemann: F-dúr hegedűverseny, TWV 51:F4
Az évad utolsó barokk koncertjén a német Reinhard Goebel kalauzol végig az olasz, francia, cseh és német barokk állomásain. Idegenvezetőnk a New York Times szerint „világítótoronyként emelkedik ki a középszerűség tengeréből”.
Vivaldi nem ötszáz concertót írt, hanem ugyanazt az egyet írta meg ötszázszor – jegyezte meg Stravinsky pikírten. Igaz vagy sem, az olasz barokk mester egyik legfőbb erőssége volt a versenymű. A hangversenyen hallható g-moll hegedűkoncertet Vivaldi az 1548-ban alapított, Európa-szerte híres, elképesztően virtuóz, máig működő drezdai Staatskapellének írta.
Az olasz barokk után teret kap a francia is, amelynek Jean-Féry Rebel volt a leginnovatívabb komponistája. Korai műveivel forradalmasította a hegedűjáték technikáját, tánczenéje pedig páratlanul népszerű volt. Tánckarakterek című rövid ciklusa a kor divatos táncainak kvintesszenciája: mintha egy álarcosbál forgatagában bukkannának fel egy-egy villanásra a karakterek.
Mások mellett Reinhard Goebelnek is kulcsszerepe volt a cseh Jan Dismas Zelenka újrafelfedezésében. A komponista zenei nyelvére mélyen hatott a cseh népzene. Művészete Bachéhoz áll a legközelebb, rengeteg váratlan dinamikai és harmóniabeli fordulata ugyanakkor a határokat feszegeti – mindez a koncertünkön elhangzó a-moll szimfóniában is megfigyelhető.
Händel és Telemann műveivel a barokk újabb szegleteibe pillanthatunk be. Händel 21 évesen írhatta drámai, kromatikus végbe torkolló F-dúr triószonátáját. A darab szintén a drezdai zenekarnak készült, csakúgy, mint a hangversenyt záró Telemann-hegedűverseny. A zeneszerző úgy hagyja művében csillogni a szólóhegedűt, hogy közben szinte észrevétlenül olvasztja eggyé a zenekarral.
Vélemények
Írj véleményt