Bertrand Chamayou (zongora) • Vezényel: Michel Tabachnik
Richard Strauss: Don JuanMaurice Ravel: G-dúr zongoraversenyClaude Debussy: Pelléas és Mélisande – szvitRichard Wagner: Előjáték és szerelmi halál a Trisztán és IzoldábólKortársak, imádók és imádottak egy estén. Richard Strauss számára Wagner volt az etalon – karmesterként a Trisztán és Izoldával debütált –, de aprónak érezte magát hozzá képest: „Wagnerrel a zene elérte csúcspontját. Én csak kullogok mögötte.” A valóságban Strauss bombasztikus sikereket ért el. Az erotikus töltetű, felkavaró Don Juan, amelyet 1908-ban Budapesten is vezényelt, sztárrá tette a 25 éves szerzőt. Szimfonikus költeményében lenyűgöző bátorsággal nyúlt a zenekari hangzáshoz, amit a zenészek és a közönség máig hálásan fogad.
Ravel csillogó G-dúr zongoraversenyében a jazz inspirálta vibráló első tétel után befelé utazunk, majd újra kitárulkozó jazzes lüktetés uralja a művet. A darabot a nemzetközi sikereket halmozó francia zongoraművész, Bertrand Chamayou játssza. Chamayou korábban dupla lemezt adott ki Ravel összes szólózongorára írt művéből, mely a brit Gramophone magazin szerint is „lélegzetelállítóan gyönyörű, és felismerésekkel teli”.
Wagnert Debussy is imádta, de ő igyekezett tudatosan kikerülni a hatása alól. Egyetlen befejezett operája, a Pelléas és Mélisande máig friss mű, amelyben valóság és álom között lebegünk egy idő, kimondott érzelmek és cselekvés nélküli cselekmény sodrásában. Az opera szimfonikus szvitváltozatát Marius Constant állította össze.
A koncert egy borzongatóan szép dallammal zárul az idol, Wagner Trisztán és Izoldájából. A melankolikus és eksztatikus Előjáték és szerelmi halál rögtön beszippant, és „narkotikumként hat”.
Richard Strauss: Don JuanMaurice Ravel: G-dúr zongoraversenyClaude Debussy: Pelléas és Mélisande – szvitRichard Wagner: Előjáték és szerelmi halál a Trisztán és IzoldábólKortársak, imádók és imádottak egy estén. Richard Strauss számára Wagner volt az etalon – karmesterként a Trisztán és Izoldával debütált –, de aprónak érezte magát hozzá képest: „Wagnerrel a zene elérte csúcspontját. Én csak kullogok mögötte.” A valóságban Strauss bombasztikus sikereket ért el. Az erotikus töltetű, felkavaró Don Juan, amelyet 1908-ban Budapesten is vezényelt, sztárrá tette a 25 éves szerzőt. Szimfonikus költeményében lenyűgöző bátorsággal nyúlt a zenekari hangzáshoz, amit a zenészek és a közönség máig hálásan fogad.
Ravel csillogó G-dúr zongoraversenyében a jazz inspirálta vibráló első tétel után befelé utazunk, majd újra kitárulkozó jazzes lüktetés uralja a művet. A darabot a nemzetközi sikereket halmozó francia zongoraművész, Bertrand Chamayou játssza. Chamayou korábban dupla lemezt adott ki Ravel összes szólózongorára írt művéből, mely a brit Gramophone magazin szerint is „lélegzetelállítóan gyönyörű, és felismerésekkel teli”.
Wagnert Debussy is imádta, de ő igyekezett tudatosan kikerülni a hatása alól. Egyetlen befejezett operája, a Pelléas és Mélisande máig friss mű, amelyben valóság és álom között lebegünk egy idő, kimondott érzelmek és cselekvés nélküli cselekmény sodrásában. Az opera szimfonikus szvitváltozatát Marius Constant állította össze.
A koncert egy borzongatóan szép dallammal zárul az idol, Wagner Trisztán és Izoldájából. A melankolikus és eksztatikus Előjáték és szerelmi halál rögtön beszippant, és „narkotikumként hat”.
Helyszín
Budapesti Fesztiválzenekar
Budapest, 1095, Komor Marcell u. 1.
Budapest, 1095, Komor Marcell u. 1.
Térkép
Ne használj papírt, ha nem szükséges!
Az emailban kapott jegyeid — ha teheted — a telefonodon mutasd be.
Köszönjük!
Vélemények
Írj véleményt