Két nő dalol a testéről. Arról, hogy mit érzünk reggel a tükörbe nézve, hogy hogyan látjuk magunkat néhány óra elteltével, és hogy mit is számít mindez.
Amúgy meg mindenről a fánkok tehetnek.

“Jól pofán kellett volna verni, belevágni a fejét a világirodalom remekeibe, végigrángatni a kontyánál fogva az ezoterikusokon át a magyar irodalomig. De csak mosolyogtam és halkan közöltem, hogy nem vagyok terhes! Elnézést kért. Már mindegy.”

“Ez a te tested. Ebben élsz. Libabőröd elárul, köröm reped, fog kilukad, pupilla tágul. Az öröm, a fájdalom tapasztalása mégis csakis általa. A testem által. Vele. Ígyvagyúgy. Mert mindig együtt. Együtt vele a végig.”

Ma este az önelfogadás karjaiba kergetjük magunkat úgyis!

Játsszák: Daróczi Noémi, Dobra Mara, Várnai Balázs
Rendezi: Felhőfi-Kiss László
Dalok: Várnai Balázs