Készült Lev Tolsztoj Anna Karenina és Vikentyij Vereszajev A japán háborúban című regénye alapján

Szereplők:
Jelizaveta Bojarszkaja - Anna Karenina
Makszim Matvejev - Vronszkij
Vitalij Kiscsenko - Karenin
Kirill Grebenscsikov - Szergej Karenin
Ivan Kolesznyikov - Oblonszkij

Az 1904-es orosz-japán háborúban a sebesült Vronszkij gróf találkozik nagy szerelme, Anna Karenina fiával, Szergejjel, aki katonaorvos. Szergej magyarázatot kér tőle, mi sodorta anyját annak idején öngyilkosságba. Vronszkij felidézi szerelmük történetét, amelyért Anna vállalta a szakítást férjével, fia elvesztését és a nagyvilág megvetését. 
Karen Sahnazarov feldolgozása új oldalról világítja meg a hősnőt. Jelizaveta Bojarszkaja alakításában Anna érdesebb, kiszámíthatatlanabb, bizonytalansága, szenvedése őszinte szerelmében is állandó feszültségeket szül. A megközelítés sokakban visszatetszést keltett. Ám több orosz filmes szakember szerint ebben az adaptációban válik igazán plasztikussá és érthetővé Anna Karenina tragikus sorsa.


Karen Sahnazarov gondolatai a filmről:
„Sokszor szerettem volna már filmet csinálni a szerelemről, és a témában mi lehetett volna érdekesebb, mint az Anna Karenina? Úgy érzem soha nem írtak még jobb művet, és talán már nem is fognak, a férfi-nő kapcsolatról. Ezért is törekedtem arra, hogy pontosan kövessem az eredeti szöveget a filmnek abban a részében, amely Anna, Vronszkij és Karenin kapcsolatáról szól. Számomra a regényben az ő történetük a legérdekesebb. Ezért aztán se a történeten, se a párbeszédeken nem változtattam. Az is fontos volt, hogy a színészek életkora nagyjából megegyezzen a hősökével.
Úgy döntöttünk, a belső tereket nem elektromos eszközökkel világítjuk be. A kandalló fénye teljesen más világot, térszerkezetet, illatokat, színeket teremt. Ez a sárgás, vibráló fény az arcjátéknak is más dimenziókat ad.”