NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

2013. december 28, este fél tizenegy. Az Első Emelet frontembere a zenekar nevében búcsúzik… Harminc év. Ennyit kell lezárni. A szíve egyszerre dobog a torkában, a mellkasában, az erekben még lüktet a ritmus…
A színfalak mögött lassan lehűlnek a gondolatok, és a sűrített emlékezés kifeszíti az Időkaput…
1986-ot írunk, és a Havanna lakótelep első emeleti lakásában néhány fiatal srác hifitornyot tákol a szombat esti bulihoz. A háttérben Brinkmann professzor férfias orgánuma zengeti a Videotont, a konyhában szilvalekvár bugyog.
Fiatal lányok esnek be az ajtón, a kóla és a vörösbor kapkodva házasságot köt, a lemezjátszó huszadjára pörgeti a Kisgenerációt.
Mi csavarja ki mégis ezt a hamisítatlan, trabantos magyar idillt, ezt a szépségesen megszokottnak ígérkező szombatot a tengelyéből? Néhány váratlan tényező…
Egy amerikai szende kislány, egy zaklatott alsószomszéd, két tanult őre a rendnek, egy rózsadombi elvtárs… és egy nulla. Igen, itt egy nullának is fontos szerep jut.
De hangban sem hagyunk hiányérzetet: Patkó Béla Kikit – bármily meglepő – maga Patkó Béla Kiki játssza, s a lakótelepi csinos munkásasszonynak, Keresztes Ildikónak a makulátlan elvtárs szerepében Sasvári Sándor csapja újra a régi szelet…
Vigyázat! A darabban az egy négyzetméterre jutó szerelmek száma gyanúsan meghaladja az országos átlagot!