„Mese a póruljárt irigy lóról, a gazdag, de folyton rettegésben élő patkányról, a magát szép szárnyas madárnak képzelő légyről, a szatírról, aki nem ismeri az önkritika fogalmát, és aki már régen nem is nézett tükörbe. A súlyos személyiségzavarral küszködő bolháról, az ostoba és telhetetlen békáról, a bölcs Istenekről, az éhes farkasról, aki viszont semmi pénzért nem adná fel a szabadságát. A buta varjúról, aki a ravasz róka egyetlen szavára elhitte, hogy neki az operában a helye, és egy másik varjúról, akivel a „szakavatott” zsűri hitette el, hogy ő egy igazi zeneszerző. Végül a vaktában lövöldöző Ámorról, aki mögött szorosan ott lépeget az Őrület. Ha valaki azt gondolná, hogy a dalok nem állatokról, hanem mégis inkább emberekről szólnak, és valamiféle tulajdonságbeli egyezést vél fölfedezni egynémely embertársunk magatartásában, az csupán a véletlen egybeesés műve lehet. Mi emberek nem ilyenek vagyunk. A helyzet még ennél is aggasztóbb.” (Szarka Gyula)