Sajnos ez egy teljesen elvezhetetlen, elhibazott eloadas, a tehetseges fiatal szineszek minden igyekezete ellenere is. McDonagh abszurd dialogusai csak akkor mukodnek igazan ha a szereplok igazi, eletnagysagu, felismerjeto, hus-ver emberek akik dinamikus, szemelyes konfliktusokban talaljak magukat. Ebben a rendezesben a szereplok nagyreszt a diszletbe vagott kis nyilasokon at jelennek meg, mondataikat a semmibe iranyitjak, nincs egymassal ertelmezheto kapcsolatuk, az aggressziv is gyakran tragar dialogusok az ures terbe mennek es nem a veluk szemben allo alakokat erintik. Igy aztan sem a humor, sem a helyzetek abszurditasa nem ervenyesul igazan. Nagyon gyenge a rendezes, es a szinpadi koncepcio - hogy a szereplok tobbnyire elbujva,a diszletek mogul kommunikalnak - teljesen elfojtja a darab dinamikajat. Ami a mondanivalot illeti, az sem ervenyesul igazan. A verszomjas, aggressziv, kegyetlenkedo fohos a csoportidentitas neveben (haza, nemzet, szabadsag) probalja igazolni embertelen tetteit, de hat ez egy eleg sablonos es jol ismert jelenseg. A vilagtortenelem legaljasab es legverengzobb fasiszta diktatorai - Hitler, Sztalin, Mussolini, Szalasi - is mindig szent ugyek neveben kovettek el gaztetteiket. A magyar tortenelem sem szukolkodik hasonlo peldakban. Persze, ertjuk, a magyarkodo falvedo motivum es a hazafias enekek nyilvan ennek az uzenetnek a mostani fasisztoid valosagra valo ertelmezeset sugalljak, van is ebben sok igazsag. De sajnos meg ettol sem lett a darab ervenyesebb mert a szinpadi megoldasok egyszeruen nem mukodnek.