A Szerző költészete újhumanista, amelyben a szolgálat- és küldetés-jelleg, az eszméltető hang a döntő. Keresztény életigenlése a gazdag, sokszínű élet teljességét hirdeti, már 1915-től jelentek meg versei, de 1945 után végleg elhallgattatták. Műveit áthatja a feltétlen Isten-szeretet:

„Valaki engem végtelen szeret, nagyobb a földnél és nagyobb az égnél: hagyom magam szeretni, mint a gyermek.” – vallja egy szerzeményében.

Szevező: Magyar Művészeti Akadémia