Georg Friedrich Händel:

Aci, Galatea e Polifemo HWV 42

-szünet-

Apollo e Dafne HWV 122

Előadók:

Aci – Ducza Nóra (szoprán)
Galatea – Balogh Eszter (mezzoszoprán)
Dafne – Jónás Krisztina (szoprán)
Apollo – Najbauer Lóránt (basszus)
Polifemo – Jekl László (basszus)

közreműködik: Ámor - Adolf Diána
Savaria Barokk Zenekar
korhű hangszereken

Vezényel: Németh Pál

Rendező, díszlet és jelmez: Greifenstein János

Georg Friedrich Händel 1709-ben Velencében kezdett el dolgozni Apollo e Dafne című világi kantátáján, majd 1710-ben Hannoverben fejezte be, ahová a választófejedelem, a majdani I. György angol király meghívására érkezett, hogy átvegye udvari karnagyi kinevezését. Az Apolló és Daphne tragikus történetét feldolgozó mű Händel egyik legambiciózusabb kantátája, és előrevetíti a komponista harmincéves egyedülálló karrierjét az opera műfajában. Händel az Aci, Galatea e Polifemo című egyfelvonásos operáját Nápolyban írta Alvito herceg esküvőjére, 1708. július 19-én volt a bemutató. A kantáta („serenata a tre”) három énekesre és zenekarra készült, valódi kamara-opera, zsúfolva pompás dallamokkal, amelyek jó részét Händel felhasználta későbbi műveiben. A mű a szerelmespár Aci és Galatea és a féltékeny óriás történetét meséli el: Polifemo Galatea iránti viszonzatlan szerelme tragédiához vezet. A zene igazán olaszos, zenekari kitörésekkel, bravúr-áriákkal, tele energiával és dallami invencióval. Az idillitől a mély, sötét színekig váltakozik, élénken ábrázolva a szereplők dilemmáit, minden ária gyönyörűség.