A Szociopoly egy interaktív színházi társasjáték, a Mentőcsónak Egység és a „GYERE” Gyerekesély Egyesület közös produkciója. Az eredeti társasjátékot társadalomkutatók találták ki 2010-ben. A Szputnyik társulata 2013-ban, egy nemzetközi koprodukcióban készült előadás próbái során találkozott a játékkal, amit akkor a társulat egymás közt játszott Bass László vezetésével. Fábián Gábortól származik az ötlet, hogy a társasjáték színházi eszközök segítségével interaktív játékká váljon.

Mi az a Szociopoly?
A Szociopoly egy interaktív színházi társasjáték, a Mentőcsónak Egység és a „GYERE” Gyerekesély Egyesület közös produkciója. Az eredeti társasjátékot társadalomkutatók találták ki 2010-ben. A Szputnyik társulata 2013-ban, egy nemzetközi koprodukcióban készült előadás próbái során találkozott a játékkal, amit akkor a társulat egymás közt játszott Bass László vezetésével. Fábián Gábortól származik az ötlet, hogy a társasjáték színházi eszközök segítségével interaktív játékká váljon.

Mi a tét?
Ma Magyarországon a szegénység mintegy másfélmillió embert érintő probléma, a hivatalos adatok szerint minden negyedik gyerek szegény családban nevelkedik. Bár a legtöbb embert megrázza az Árvácska vagy Twist Olivér sorsa, amikor a ma szegényeiről kérdezünk meg egy átlagpolgárt, a szolidaritás helyett nagyon gyakran a kirekesztés szólamait fogjuk hallani: „ezek nem is akarnak dolgozni – aki akar, az azért talál magának munkát”, „a segélyekből vígan megélnek”, stb. A szegényellenes közhangulatot csak erősítik a média vagy a politika hatásvadász szólamai, a szegénységet kriminalizáló politikai döntések pedig egyre népszerűbbek a választópolgárok körében. Mint minden előítélet rendszert, úgy ezt is a tapasztalatok hiánya, a torzított és tendenciózus információk táplálják. Tudományos előadásokkal, adathalmazokkal nem sokra megy az, aki szeretné megtörni ezt az ördögi kört. Mi a Szociopolyval nem a szegénységből csinálunk játékot. A játék érzelmi energiáját használjuk arra, hogy a munka, pénz és erőforrások nélküli megmaradás helyzetét átélhessék a résztvevők. A játék konstruálta valóságban mindenki szegény lesz egy órára. Mindenki maga hozhat döntéseket: akar- e feketén dolgozni, befizeti-e a villanyszámláját, fordul-e uzsoráshoz kölcsönért? Ha egy játékos átéli, hogy csak rossz alternatívák közül választhat, hogy mire is elég a segély vagy a családi pótlék, akkor van esélyünk arra, hogy az intolerancia helyett a szolidaritást válassza.

Helyszín és szereplők
A Szociopoly egy észak-magyarországi kistelepülésen játszódik. Szereplői a településen élő emberek: a falu elitje (a polgármester, a vállalkozó és az orvos), az ott működő intézmények dolgozói (a rendőr, a tanítónő, a védőnő, a boltos és a kocsmáros) és a faluban élő (többségében szegény) emberek, akik közül néhányat színészek alakítanak, de a falu lakóinak többségét a nézők személyesítik meg.

Játékidő
A program során négy hetet játszunk végig, ami alatt a résztvevőknek meg kell élniük a játék adta keretek között: két gyereket nevelnek, munkanélküliek, esetleg közmunkára vagy alkalmi munkára számíthatnak, de minden héten be kell vásárolniuk, ki kellene fizetniük a lakásuk rezsijét, illetve az esetlegesen felmerülő más kiadásaikat is. A játék elején megkapják az összes olyan segélyt, támogatást, amihez ma Magyarországon egy ilyen család hozzájuthat. A darab rövid jelenetek sora: a néző van, hogy egy orvosi váróban találja magát, ahol ő is a jelenet szereplőjévé válik, és eldöntheti, hogy kiváltja-e a neki felírt gyógyszert, vagy sem? Tanúja lehet egy beszélgetésnek, ahol a helyi vállalkozó munkát ajánl valakinek, majd őt is megszólítja: akar-e jönni dolgozni, és ha igen, milyen feltételekkel? Hogy éppen milyen szituációba kerül a néző, azt mindig a szerencse dönti el.

Kikkel játszható a Szociopoly?
Jobban mondva, kikkel nem? Semmi esetre sem mélyszegénységben élőkkel, hiszen a játék célja a szegénység problémáira érzékenyíteni a résztevőket. A játékba egyrészt olyan középiskolás diákokat kívánunk bevonni, akiknek nincs vagy csak felületes tudásuk van a magyarországi mélyszegénységről, másrészt olyan felnőtteket, akik valamilyen munkakapcsolatban állnak a szegényekkel, például kistérségi gyerekesély programok dolgozóit (szociális munkások, önkormányzati dolgozók vagy akár rendőrök).