Ünnep ez a koncert, a magyar előadóművészet, ezen belül a zongoraművészet, a méltán híres magyar zenei képzés ünnepe. Olyan – Magyarországon ritkán hallható – művész ül a zongorához ugyanis, aki évtizedek óta a színpadról közvetíti azt a nemes magyar hagyományt, amin nevelkedett.

Viszi tovább a Dohnányi Ernő, Fischer Annie, Vásáry Tamás által is képviselt kultúrát, saját művészetével élteti tovább ezt a gazdag hagyatékot. Bár fiatal kora óta külföldön – először Párizsban, majd Londonban – él, az egész világ tudja, hogy honnan indult, s milyen útravalót kapott a Liszt által alapított Zeneakadémiától. Frankl Péter azok közé az igaz művészek közé tartozik, akik számára a természetes előadásmód és az egyéni hang együttes jelenléte a zenélés alappillére. Nem tartozott soha semmilyen irányzathoz, interpretációit hallgatva az első pár ütem után egyszerre ismerjük fel a zeneszerzőt is, és őt, az előadóművészt is. A zenei uniformizálódás ellen professzorként is sokat tesz, ezért is fogadta el a Yale Egyetem meghívását.