Fordította: Pászt Patrícia
A lengyel Słobodzianek egy iskolai osztály diákjainak sorsát követi, tíz lengyel és zsidó diák személyes elbeszélésének és megrendítő visszaemlékezésének tükrében mutatja be hazája részvételét a XX. század borzalmaiban 1925-től napjainkig. A felhőtlen gyermekkor küszöbén kitör a világháború, az osztályt először a bolsevik diktatúra, később a fasiszta terror, majd ismét a kommunista önkény szakítja ketté. A különféle ideológiák elterjedésével elmélyülnek a kölcsönös ellentétek, a jóbarátok árulások aktív résztevőivé és az egymás elleni erőszak áldozataivá válnak, kezdeti gondtalan közös játékuk a felnőttkor elérésével rémtörténetek sorává alakul.
Az autentikus események részleteit felhasználó darab nem csupán a XX. századi komplikált lengyel-zsidó-német-orosz kapcsolatok elé kíván tükröt állítani, hanem egyetemes üzenetet hordoz az emberek közötti megértés – és megértés szándékának – hiányáról, illetve arról a történelmi folyamatról, midőn az ártatlan tréfák, felelőtlen kijelentések és jelentéktelennek tűnő konfliktusok észrevétlenül egymás iránti nyílt színi gyűlöletté alakulnak át.
A mi osztályunk megrázó elbeszélés az egyéni és közös bűnről, a felelősségről, az igazságról, melyre úgy tűnik, senkinek nincs szüksége.
Stáblista
| Dora | Danis Lídia |
| Zocha | Bakonyi Csilla |
| Rachelka, később Marianna | Egri Márta |
| Jakob Kac | Mikola Gergő |
| Rysiek | Dévai Balázs |
| Menachem | Crespo Rodrigo |
| Zygmunt | Király Attila |
| Heniek | Jegercsik Csaba |
| Władek | Megyeri Zoltán |
| Abram | Kardos Róbert |
| Rendező | Guelmino Sándor |
| Mozgás | Király Attila |
| Zenei munkatárs | Lovas Gabriella |
| Jelmez | Kárpáti Enikő |
| Díszlet | Fekete Anna |
Helyszín
Tatabánya, 2800, Népház u.5.