A hangverseny különlegessége, hogy három hegedűművész találkozik benne: Kelemen Barnabás, korunk kiemelkedő magyar hegedűművésze, szólista, vonósnégyes primárius, főiskolai tanár. A második Csaba Péter karmester, aki pályáját hegedűművészként kezdte, és végül George Enescu, román zeneszerző, aki szintén kiváló hegedűművész volt. George Enescu (1881–1955) élete két főhelyszínen zajlott: hazájában és Párizsban. Legismertebb műveiben, amelyek közé a két rapszódia is tartozik, erőteljesen jelen van a román népzene, de kitörölhetetlenül ott van bennük párizsi tanulmányainak és híres tanárainak (Jules Massenet, Gabriel Fauré) hatása is. Nem véletlen Enescu művének és Bartók „nagy” Hegedűversenyének párba állítása sem, már csak azért sem, mert a két zeneszerző egyazon évben született. Brahms négy szimfóniája közül az utolsó a nagy, összefoglaló művek csoportjába tartozik. Az első a beethoveni örökség fájdalmas vajúdás utáni újjászületése, a második a felszabadult öröm és derű, a harmadik a súlyos emberi dráma és az azt követő csendes szomorúság hangja – mindez után valamiféle olymposzi magaslatra érkezünk és onnan tekintünk vissza arra, amit magunk mögött hagytunk.