NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Sergey Rachmaninov utolsó kompozíciója csendül fel a koncert második részében: a ritkán hallható Szimfonikus táncok a zeneszerző kései stílusának összefoglalása, groteszk karakterekkel, szlávosan érzelmes dallamokkal és fantasztikus zenekari színekkel, de az Ormándy Jenőnek ajánlott műbe a zeneszerző szülőhazája iránt érzett nosztalgiáját is beleírta.

A zenekar egykori főzeneigazgatója, Kocsis Zoltán nemcsak Rachmaninov népszerűsítéséért, hanem a zenekari repertoár gazdagításáért is sokat tett, elsősorban átirataival, hangszereléseivel – ezek közül hangzik el egy a koncert nyitószámaként. A Couperin sírja című, eredetileg zongorára született műben Ravel nem is annyira a nagy francia barokk komponistának, hanem az első világháborúban elhunyt bajtársainak állít emléket. Mint Kocsis Zoltán egy interjúban elmondta, a Bolero alkotója által meghangszereletlen két tételt azért írta át zenekarra, mert csonkának érezte a művet annak négytételes zenekari változatában. „Csak a Toccata lehet igazán méltó befejezése ennek – az egyik legjelentősebb francia komponistára talán legjellemzőbb – ciklusnak.” A harmadik mű, Dohnányi Ernő: Változatok egy gyermekdalra című műve: "aranyló derű, páratlan mesterségbeli tudás, fölényes virtuozitás jellemzi a kompozíciót".

 

Ravel-Kocsis: Couperin sírja
Dohnányi: Változatok egy gyermekdalra, op. 25
Rachmaninov: Szimfonikus táncok

Oravecz György - zongora

Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Kovács László