1. RÉSZ:
A LELŐTT HARCOS LELKE - AZ ARVISURÁS MÚLTJA, JELENE, JÖVŐJE
N. LAKATOS ZOLTÁN rítusjáték előadásának részletei
Schmidt Éva emlékére
Előadják a Medve színpad tagjai:
Egyed Brigitta, Berényi Dávid, Válóczi Elek valamint Murányi Ákos zenész

"Az orvosi egyetemen a pszichiátriai tanulmányaim során egyik előadáson a professzor elmondott egy történetet. Abban az időben a sorkatonai szolgálat még kötelező volt minden egészséges fiatalember számára, de voltak akik valamilyen módon kibúvót kerestek. A történet így hangzott: Az újonc bekerül a sorozóbizottság elé, és a tisztek asztaláról azonnal felkap egy papírlapot, gyorsan átolvassa, majd "ez nem az!" megjegyzéssel visszateszi az asztalra. A bizottság előljárója ráüvölt, "mégis, mit képzel, hol van?", de az újonc meg sem hallván már veszi is az asztalról a következő iratot, megnézi, és "ez sem az!" felkiáltással visszateszi. A sorozóbizottság orvos tagja elkezdi faggatni, de semmilyen kérdésre nem válaszol. Közben változatlanul minden olyan papírt, amin írás van, felkap, ránéz, majd "ez sem az!" felkiáltással méltatlankodva rakja vissza. Elviszik a katonai kórházba, de ott se jutnak vele semmire. Gyógyszerelik, hipnotizálják, megsokkolják, de a helyzet ugyanaz: minden szeme elé kerülő papírt felemel, és "ez nem az!" felkiáltással visszateszi. Állapota reménytelen. Megszületik a döntés, hogy katonai szolgálatra alkalmatlan, melyről írásbeli végzést kap. Elolvassa, és: "Ez az! Ezt kerestem!" felkiáltással megnyugodva hazatér. - Ez az! Ezt kerestem! Kiáltottam fel én is, amikor először találkoztam az Arvisurával és annak lejegyzőjével Paál Zoltánnal.." (N. Lakatos Zoltán)

VÉGTELEN TÖRTÉNET
Halmy György filmje
Megszólítottak, meghívottak:
Tóth József, Éva halála előtti időszakának magyar társa, tanúja és Éva középiskolai osztálytársai

2. RÉSZ:
VALÓSÁGTEREMTŐ LÁTOMÁSOK
Kovács Julival, Keya Nádor Judit által létrehozott látóhegyi csapat egyik tagjával,
Szepes Mária tanítványával és hagyatékának egyik gondozójával beszélget:
Halmy György

Kovács Juli férjével 36 éve él tanyán a vajdasági határ szélén. Miért vonul ki egy fiatal pár a városból, és választja a társadalmi periféria önként vállalt remeteségét? Miként kerül kapcsolatba az ökoszisztéma gondozásával, miként érlelődik a természettel folytatott párbeszéde folytán az összhang. Ezzel párhuzamosan feltárul az individuációs út kibontakozási, érlelődési élménysorozata. Szepes Máriával folytatott bensőséges, mester és tanítvány kapcsolatból sok személyes történet elevenedik majd meg. A beszélgetéshez Szepes Mária megjelent és még kiadatlan írásaiból válogattunk szemelvényeket.