Műsor:

Glinka: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
Dvořák: a-moll hegedűverseny, op.53
Csajkovszkij: D-dúr hegedűverseny, op.35

Közreműködik: Zalai Antal – hegedű
Vezényel: Deák András
Műsorvezető: Zelinka Tamás

Zalai Antal (korábban Szalai Antal János) 1981-ben született Budapesten. Zalai Antal öt éves korában kezdte klasszikus zenei tanulmányait. Diplomáját a brüsszeli Királyi Konzervatóriumban szerezte 2009-ben, Sebestyén Katalin tanítványaként. Brüsszeli tanulmányait megelőzően Dénes László, Komlós Péter és Jozef Kopelman irányítása alatt képezte magát Budapesten. Zalai emellett részt vett Isaac Stern, Pinchas Zukerman, Erick Friedman, Varga Tibor, Lewis Kaplan és Pauk György mesterkurzusain. 15 éves korában nemzetközi ismertséget szerzett Bartók: I. hegedűversenyének előadásával, a budapesti Zeneakadémia Nagytermében Yehudi Menuhin 80. születésnapjának tiszteletére rendezett hangversenyen. Az Egyesült Királyságban 2008-ban debütált, ahol Glazunov hegedűversenyét adta elő a Royal Liverpool Philharmonic vendégeként, Ludovic Morlot vezényletével. 2010 áprilisában Zalai a bécsi közönségnek mutatkozott be a Bécsi Szimfonikusok hagyományos „Bécsi Tavasz” gálakoncertjének egyedüli szólistájaként a bécsi Musikverein Aranytermében, Fabio Luisi vezényletével. Zalai Antal szólóesteket adott többek közt a New York-i Carnegie Hall kamaratermében, a washingtoni Kennedy Központ Terrace Theater termében, a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium Nagytermében, a genfi Victoria teremben, a brüsszeli Királyi Konzervatórium Nagytermében és a vancouveri Chan Művészeti Központban. Rendszeres zongoraművész-partnere Balog József.

Mihail Glinka (1804-1857) ötfelvonásos operája, a Ruszlán és Ludmilla 1842. októberében került bemutatásra Szentpéterváron. A Puskin költeménye nyomán alkotott, középkorban játszódó, mesehangulatú darabnak a legismertebb részlete a fantasztikus energiájú és sodrású nyitány.

Antonín Dvořák (1841-1904) a 19. század egyik legfoglalkoztatottabb hegedűművészének, Joachim Józsefnek komponálta az a-moll hegedűversenyt. Az első tétel érdekessége, hogy a műfaj hagyományaival ellentétben nincs zenekari bevezetője, a szólista azonnal belép a zenei folyamatba. Az első és a második tétel Mendelssohn híres versenyművének példáját követve szünet nélkül kapcsolódik egymáshoz. A harmadik tétel önfeledt, táncos hangulatokat vonultat fel személyes hangvételű, dalszerű szakaszokkal váltakozva. A mű többszöri átdolgozás után sem nyerte el a magyar származású művész tetszését, végül Frantisek Ondriĉek vitte sikerre.

Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) a D-dúr hegedűversenyt rekordsebességgel, mindössze 11 nap alatt vázolta fel. Amilyen gyorsan született ez a mű, olyan hosszú keresés után talált rá Csajkovszkij arra a szólistára, aki a hegedűverseny bemutatására vállalkozik. A mű premierje New York-ban, 1879. június 24-én volt Adolf Brodszkij előadásában. Szintén ő játszotta december 16-án Bécsben, a Filharmóniai Társaság hangversenyén, mely után Eduard Hanslick hírhedt zenekritikus a Neue Freie Presse hasábjain durván megtámadta a művet: „Vannak festmények, amelyek szemlélése során az ember bűzt lát. Csajkovszkij hegedűversenye példája annak, hogy létezik zene, amelynek hallatára az ember bűzt hall.” Míg Csajkovszkij hegedűversenye a remekművek, addig Hanslick írása a megbukott zenekritikák közé került.

(Zelinka Tamás)