Ifj. Johann Strauss egyik budapesti látogatása alkalmával megismerkedett Jókai Mórral, az ismeretség gyümölcse pedig a valcerkirály egyik legkiválóbb operettje, A cigánybáró lett, amellyel a 60 éves Strauss újra meghódította a fél világot.
A mű egyik legfőbb erénye operaszínpadra kívánkozó muzsikája, amelyben csodálatosan megférnek egymás mellett a csárdás, a cigányzene, a bécsi keringő és a fajsúlyosabb dallamok is.

Előzmények
A török megszállás idején a délvidéki Barinkay-családnak hatalmas vagyonra sikerült szert tennie a basákkal kialakított jó viszonynak köszönhetően. Amikor azonban a törököt Magyarországról kiűzték, Barinkay Gáspárnak is menekülnie kellett. A földesúr a kincset elrejtette a birtokán, majd elbujdosott. A birtokot elkobozta a császár, Barinkay felesége is elmenekült, és egyedül nevelte kisfiukat, Sándort a Balkánon. Teltek-múltak az évek, Mária Terézia idején a száműzötteknek közkegyelmet hirdettek; az elkobzott birtokokat az örökösöknek visszaadták. Az ifjú Barinkay Sándor, aki a nagyvilágot járta és cirkuszi mutatványosként igyekezett boldogulni, egy szép napon arra virradt, hogy ő a temesi Bánságban egy 16000 holdas birtoknak az ura, amibe csak bele kell ülnie.

I. felvonás
Barinkay Sándort Carnero gróf császári tanácsos, a bécsi Erkölcsvédelmi Bizottság harmadik alelnöke kíséri birtokára, melyet a császárnő kegyéből ünnepélyesen visszaszolgáltat neki. Az uradalom helyén azonban csak egy mocsár áll, a romos Barinkay-kastélyban a dúsgazdag disznókereskedő, Zsupán és lánya, Arzéna terpeszkedik, a híres kincsnek pedig nyoma veszett. A formaságokhoz két tanúra van szükség, így először a közelben tanyázó cigányasszonyhoz, Cziprához kopogtatnak be. Az asszony megjósolja Barinkaynak, hogy hamarosan nagy öröm éri: nászéjszakáján egy álom derít majd fényt arra, hol leli meg apja elrejtett kincseit. Második tanúnak Zsupánt hívják, akinél Barinkay reklamálni kezd a kastélya miatt. Végül azt ajánlja neki: ha Zsupán lánya valóban csinos, és elveheti feleségül, akkor hajlandó eltekinteni a pertől. A lány nevelőnője, Mirabella jelenik meg, aki legnagyobb meglepetésére Carneróban rég nem látott férjére ismer: 24 évvel ezelőtt, a belgrádi csatában sodorta el őket a sors egymás mellől, amikor Mirabella egy török pasa fogságába esett. Fiuk, Ottokár zenetanárként szolgál a Zsupán-házban, és gyengéd érzelmeket táplál a „sertéskirály” lánya, Arzéna iránt. Az elbűvölő lány megjelenik, és Barinkay feleségül is kéri, ám Arzéna, aki Ottokárba szerelmes és ki akarja menteni magát a kényszerházasságból, kijelenti: legalábbis bárónak kell lennie annak, akinek ő a kezét nyújtja. Barinkay egyedül marad; elkedvetlenedve konstatálja, hogy birtokán mindössze egy mocsár és egy gőgös menyasszony fogadja.
Szaffi, Czipra lánya jelenik meg, aki énekével teljesen elbűvöli Barinkayt. Megérkezik a többi cigány is, és Barinkayt vajdájuknak választják. A férfi felveri a Zsupán-házat, hogy az öntelt népség tudtára adja: báró lett belőle – cigánybáró, és Arzéna helyett Szaffit veszi el. A cigányok és Zsupán háza népe gyűlölködve feszülnek egymásnak.

II. felvonás
Barinkay és Szaffi szerelme beteljesült. Nászéjszakájukon Czipra megálmodta, hogy Barinkay hol lelheti meg az őt jogosan megillető kincset, és meg is találják az elrejtett javakat. Boldogan tervezgetik fényes jövőjüket.
Virradatkor a cigányok munkába fognak: fegyvereket kovácsolnak, hisz harcban áll a birodalom. Zsupánék állítanak be, akik erkölcstelenségnek és hatóságsértő ügynek minősítik, hogy Barinkay és a cigánylány összeálltak. Barinkay azonban kijelenti: Szaffi a felesége. A hüledező társaság kérdésére elmesélik: pap helyett egy gólyapár adta össze őket. Általános a felháborodás, amikor Zsupánék egyszer csak észrevesznek Szaffi nyakában egy csodálatos nyakláncot és világossá válik számukra: Barinkayék megtalálták a híres nevezetes kincset!
Ekkor huszárok élén Homonnay ezredes vonul be, hogy Mária Terézia császárnő hadseregébe toborozzon katonákat. Carnero bepanaszolja Homonnaynak Barinkayt, mondván, hogy kincset rejteget a hatóság elől, azonban torkára fagy a szó, amikor Barinkay önként beszolgáltatja vagyonát Mária Terézia hadserege javára. Carnero azonban tovább vádaskodik: elpanaszolja, hogy a földesúr hagyta magát elcsábítani egy cigánylány által. Czipra nem állja tovább a szitokszavakat, és előad egy írást, amelyből kiderül: Szaffi valójában nem az ő, hanem a temesi basa leánya, vagyis született hercegnő! Homonnayval elvonulnak a frissen toborzott katonák: a letaglózott Barinkay a cigányokkal, valamint Zsupán és Ottokár is, akik vesztükre ittak a toborzóborból, így muszáj hadba vonulniuk.

III. felvonás
A mesés Bécsben éri Mirabellát, Carnerót és Arzénát a hír: győztek a huszárok, vége a háborúnak. Mária Terézia személyesen köszönti a csatából hazatérő sereget. Homonnay sorban méltatja katonáit: Zsupánt, aki jól megszedte magát a harcmezőn, Ottokárt, aki énekével erősítette a sereget, és Barinkayt és cigányait, akik hatalmas szolgálatot tettek, hiszen ők kovácsolták össze a sérült ágyúkat. Mária Terézia háromszorosan jutalmazza meg Barinkayt, amiért az vagyonáról, szerelméről lemondva, életét kockáztatva harcolt a birodalomért: visszaszolgáltatja minden kincsét, és báróságot és feleséget adományoz neki. Barinkay köszönettel kéri, hogy hadd maradjon csupán cigánybáró. Megkéri újra Arzéna kezét – azonban nem saját maga, hanem Ottokár számára. Ezután Szaffi hercegnő, Mária Terézia udvarhölgye jelenik meg. Barinkay szomorúan vallja meg a császárnőnek: szereti Szaffit, de nem való neki se báróság, se hercegség, inkább visszamegy vándormutatványosnak a cirkuszba. Szaffi boldogan választja a fényes élet helyett szerelmét és a cigányéletet.