Maros Művészegyüttes: Imádság háború után
Emlékezés a nagy háborúra versben, dalban, táncban
Táncképek az első világháború áldozatainak emlékére
A magyar történelem egyik legnagyobb traumáját jelentő eseménye e háború. Az emlékezés kövei ott vannak szinte minden magyar faluban, városban, impozáns emlékművek, szobrok formájában. Minden település számon tartja név szerint az elesetteket. A háború kitörésének centenáriumán szeretnénk újra felidézni az áldozatok, hősi halottak emlékét.
A táncjáték fontos eleme a háborús témájú magyar líra, amely kortársként éli meg és dokumentálja a művészet erejével e szörnyűségeket. Valós izgalmat jelentenek a lövészárkokban született háborús naplók és a frontkatonák háborús visszaemlékezései, e háborús borzalmakat is megidézve teszünk táncos visszaemlékezést nagyapáink életét meghatározó háborúkra. Mert idézzük az elveszetteket, embert és hazát. Nagy szívvel, szeretettel készítettük e táncjátékot, ajánljuk az idősebb nemzedéknek, akik nálunk többet tudnak a háborús szenvedésekről, de feltétlenül ajánljuk a fiataloknak, akiknek ez ugyan történelem, de a háború iszonytató világának a művészeten keresztül való megismerése becsesebbé, értékesebbé teszi a jelenkori békés világunk értékeit, örömeit
Koreográfus: Varga János Koreográfus asszisztense: Hajdú Flórián Zene: Bonczó István Meghívott vendégművész: Tollas Gábor-István Díszlet: Boka Gábor Jelmez: Bandi Kati Tánckarvezetők: Nagy Levente Lehel, Törzsök Zsuzsanna Igazgató: Barabási Attila-Csaba
A Megidézett Kárpátalja – Hágókon innen és túl című előadás a magyar színpadi néptáncművészet történetében először mutatja be egy antológia keretében a Keleti-Kárpátokban és annak előterében, Kárpátalján élő népek: magyarok, ukránok, ruszinok, huculok, románok, cigányok, zsidók sokszínű és gazdag, tradicionális kultúráját. Felmutatva mindazt, ami e népek hagyományaiban közös és mindazt, ami nemzeti sajátosság. A hangsúlyt azonban a közös gyökerekre helyezve, szemléletesen érzékeltetve a közös történelmi múltból származó törvényszerű hasonlóságokat. (Azok a ruszin népek, melyek mai napig őrzik II. Rákóczi Ferenc emlékét, büszkén vallják, hogy őseik a magyarokkal együtt hűségesen védték a „nagyságos fejedelem” várait.)
A hagyomány átörökítése, a saját és a velünk együtt élő népek folklórnyelvének ismerete a találkozások és saját magunk kinyilatkozásának lehetőségét teremtik meg. A színház ezeknek a találkozásoknak az esélye, a tükre. A tükör, amibe jó belenézni, mely annak is felmutat, aki megalkotja, és annak is, aki majdan nézői csendjében megéli az inspiratív elfogadás és befogadás állapotát.
Közreműködnek: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara Meghívott művészek: Bősze Tamás, Pál Lajos Hangfelvételről: Pál Eszter, Szlama László Szólót énekelnek: Kubinyi Júlia m. v. / Pál Eszter m. v., Hetényi Milán / Szoboszlai Balázs Az Idéző szerepében: Borbély Beatrix / Kosina Mónika Zeneszerző: Pál István Szalonna Zenei szerkesztő: Pál Lajos Koreográfusok: Fitos Dezső, Kocsis Enikő, Kökény Richárd, Mihályi Gábor Jelmeztervező: Furik Rita Díszlettervező: Molnár Zsuzsa Videóanimáció: Soós Andrea Művészeti munkatárs: Orza Calin Rendező-koreográfus: Mihályi Gábor Zenekarvezető: Radics Ferenc Tánckarvezető: Kökény Richárd Tánckari asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Ágfalvi György Művészeti vezető: Pál István Szalonna Együttesvezető: Mihályi Gábor
Vélemények
Írj véleményt