NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Hamlet nem veletlenul klasszikus darab, a hos gyotrodese, felelmei es az eletrol szolo filozofiai felismeresei mindannyiunkat erintenek, es Shakespeare csodalatos koltoi szovege szivbemarkoloan osszegezi az emberi elet abszurditasait. Ebben a rendezesben azonban a szoveg es a gondolatok sokkal kevesbe fontosak mint a latvany, az allando rendezoi otletelesek, Hamlet allando mozgasa es intenziv szinpadi jelenlete. Ifj. Vidnyanszky valoban lenyugozoen jo szinesz, de ebben a szerepben gyakran inkabb tebolyodott akcio hosre emlekeztet mint Hamletre. Feltetelezhetoen Eszenyi rendezese a fiatalabb nemzedeket probalta megszolitani ezzel a latvanyosan modern koncepcioval, de en gyakran ugy ereztem hogy a mu alapveto mondanivaloja es melysege elsorvadt ebben a meglatasban. Talan kicsit meg lekezelo is az a feltetelezes hogy a fiatalok keptelenek lennenek befogadni egy erzekenyebb, koltoibb es a mu alapveto melyseget hangsulyozo rendezest. Az allandoan valtozo szinpadkep, mozgo platformok es dinamikus jelenetvaltasok felszinesnek hatnak es inkabb akadalyozzak az elmelyedest. Sajnos itt is sok az oncelu es provokativ rendezoi otleteles (ertelmetlen meztelenkedes, tragarkodas, poenkodas, akrobatikus mozgaskomikum, stb.) melyek inkabb zavaroak es semmibe veszik a darab klasszikus mondanivalojat. Ha a szinhaz csak ugy kepes modern es relevans lenni hogy kozben semmibe veszi a klasszikus darabok lenyeget es mondanivalojat, akkor valoban van okunk aggodalomra…

Nekem nagyon tetszett. Sok merész húzást bevállaltak, amik rosszul is elsülhettek volna, de nem tették. Aki klasszikus Shakespeare-t szeretne nézni, annak nem való, nem is az a célja. Remek színészek, okos díszlet, sok jó ötlet - szuper élmény volt!

Frenetikus előadás volt. Míg a Liliomnál az első rész után haza akartunk jönni, annyira rettenetes volt, a Hamlet megvalósítása, modernizálása annyira jól sikerült, hogy a szünetben semmi másról nem tudtunk beszélni, csak az óriási teljesítményről, melyet a szereplők, illetve elsősorban ifj. V. Attila produkált. Tény, hogy kell egy elég nagy nyitottság ennek a darabnak a befogadásához (is), de ha ez megvan, szerintem csak hagyni kell, hogy az ember ússzon az árral, szívja magába a látványt és úgy mindent, amit kap. Aki eredeti Shakespeare-szövegekre és -monológokra számít, az óriásit fog csalódni, szóval az inkább el se menjen megnézni. Aki viszont fel tudja magát készíteni arra, hogy elsősorban mai magyar nyelvezetet fog hallani, annak mindenképpen ajánlom. A közönség nagy része - érthető okokból - fiatalokból állt. Azt hiszem, velük kötelező olvasmányt máshogy sajnos már nem is nagyon lehet megismertetni, szóval az előadás segítségével legalább egyfajta elképzelésük lehet arról, hogy nagyjából miről is szól az eredeti, és hátha kedvet kapnak hozzá, hogy elolvassák (bár nagy illúzióim nincsenek ezzel kapcsolatban...). Viszont mindenképp gazdagodtak egy nagyszerű színházi élménnyel, és talán majd pár évtizeddel később az eredeti is a kezükbe kerül... Ami viszont számomra érthetetlen volt, hogy mennyire nem voltak interaktívak. És abszolút nem Attila hibája volt, hogy a megfelelő pillanatban nem érkeztek kellő reakciók... Úgy tűnik, hogy ez a generáció max chat-ben válaszolt volna, de az élőszó már valahogy nem megy nekik. Kár, mert a darabban többször is be volt vonva a közönség, és sajnálatos, hogy ennyire passzívak voltak. Mondjuk még ezt is baromi jól kezelte Attila, többször is improvizált (szerintem), egyszerűen zseniálisan kezelt minden helyzetet a színpadon. Hogy Hamlet karaktere milyen Shakespeare szerint, és milyennek látjuk a színpadon, az megint adhatna okot bizonyos kérdések felvetésére, de szerintem ezen nem érdemes fennakadni. Nem szeretném lelőni a poént, de úgy érzem, hogy a "Színész" monológjáért újra meg fogom nézni az egész darabot, ha lehetőségem nyílik rá. Míg Hajduk Károly Liliom szerepére szerintem nem optimális választás, itt annyira telitalálat volt, amit és ahogy mondott, hogy véleményem szerint a darab egyik fénypontjává vált. Persze ez szubjektív, de nem szeretnék többet elárulni erről a részről, mert akkor másoknál talán nem üt akkorát. Mindenesetre szerintem érdemes különös figyelmet fordítani erre a részre, mert szintén zseniális minden szempontból. Engem érzelmileg nagyon megérintett, és belül állva tapsoltam és hujjogtam, a valóságban csak elkezdtem tapsolni a legeslegutolsó sorban legfelül (erkély 9. sor, már csak oda volt jegy), és mivel valami csoda folytán volt még egy "cinkostársam" valahol a földszinten, így ketten együtt elindítottunk egy-egy hullámot, mely lassan tovaterjedt fent is és lent is, így végül külön is megtapsolták, aminek nagyon örülök. Ifj. V. Attila előtt megemelem a kalapom. Számomra lenyűgöző a felkészültsége mind fizikai, mind szövegtanulás szempontjából. Örülök, hogy a tehetsége kibontakozhat, és remélem, hogy bírni fogja ezt a csodálatos, de nagyon nehezen megélhető szakmát hosszú távon is, és nem veszítjük el valahol a drogok (alkohol, kábítószer, egyéb tudatmódosítók és szenvedéllyé váló dolgok) útvesztőjében...

Vigyázat! Nyomokban Shakespeare-t is tartalmazhat. Vidnyánszky Hamletje energikus és tettre kész- elképesztő fizikai jelenlétet produkál. Karaktere fényévekre van az eredeti darab Hamletjétől. Hamlet egy töprengő, tépelődő fiatalember, akitől teljesen idegen a bosszú, a gyilkolás, akinek épp a kiteljesedő élete, szerelme, gondtalan fiatal aranyélete törik ketté, aki óriási teherként cipeli az apja tragédiáját. Ebből születik az a dráma, ami örökérvényűvé teszi a művet. Ettől a sorsfordítástól, annak a kínjától lesz igazivá. Amit tegnap láttunk, abban az első pillanat eldöntötte a lenni vagy nem lennit. Nem volt kérdés. Emiatt az est hátralevő részében csak Attila /Hamlet egyre élvezetesebbnek tűnő bosszúját csodálhattuk, akrobatikus, szellemes, helyenként otrombán kikacsintó politikai utalásokkal tűzdelt ámokfutását. Hogy miért nem szaladt be az első adandó alkalommal nagybátyját ledőfni, azon gondolkodjon el, aki szeret tépelődni. Akár az igazi Hamlet.

Nekem tetszet a modern adaptáció,a hanghatásokat,a díszlet,viszont egy ilyen nagy klasszikusnál a nagy idézetekhez nem nyulnék,mert elvész a varázs.

Pénteken láttuk a darabot, nagyon tetszett, pedig vegyes érzésekkel mentünk el, ugyanis barátnőmmel nem vagyunk a formabontásnak, a klasszikusok átformálásának nagy hívei. Ez az előadás viszont remek volt, a formai újításoknak mind volt értelme, a színészek kiválóan játszottak, élükön ifj. Vidnyánszky Attilával.

Elképesztően lendületes,friss előadás volt :) Köszönöm szépen az élményt az alkotóknak.

Iszonyatosan jó előadás volt!!! Sokszor, sokféleképpen láttam már.... de nem ezt és nem így!

ifj. Vidnyánszky Attila zseniális. Mindenképp látni kell! Bár vannak az előadásnak felesleges és számomra értelmezhetetlen szimbólikus elemei, de összhatása feledtet minden hibát.

Borzalmas, követhetetlen zűrzavar a színpaon, kiabálás színészkedés helyett. Fölösleges showelemek, túljátszás, bohózatok....

Ami pozitív: Kiváló színészi alakítások. Kiemelendő a 3 főszereplő. Feleslegesnek tartom a klasszikus művek minden áron való modernizálását. Hogy a "veretes" szöveget néha frissíteni kell, elfogadom, de az egész művet "átszervezni" - ennél konzervatívabb vagyok. Nekem a Madách 60-as évek beli előadása jobban tetszett.