NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Nielsen: Héliosz nyitány
Milhaud: A világ teremtése
Ravel: Daphnis és Chloé – teljes balettzene

vezényel: Moritz Gnann

Minden nap megszületik, meghal. (Minden Nap megszületik, meghal.) Erőt ad az életnek, színt a tárgyaknak, illatot a tavasznak, megteremti az idő képzetét. Nem véletlenül ez az első a mítoszok szövevényes világában: a teremtés második pillanata besugározza fénnyel a Földet.
Minden napfelkelte újrateremti ezt a világot, egy új mesébe kezd, Isten földi helytartójaként kormányozza a méhek munkáját, a szeleket és viharokat, porciózza az emberi munka gyümölcsét. Éjszaka, ha kihagyott szívverésre riadunk fel, és gyötör a félelem: ha ez az éjjel örökre szól? És ekkor a vaksötétből lassan rajzolatot nyernek a tárgyak, majd lágy szellő kél, a föld még hideg, de a hegyek peremén már táncol az első sugár… És lőn világosság!