Ramón Vargas azon kevés tenorsztárok egyike, aki számára fontos a zeneileg legintimebb, leglíraibb műfaj: a dal. Időről időre ad hangversenyeket, ám az Erkel Színházban még sosem volt dalestje, pedig a hely szelleme – akár Fischer-Dieskauig visszavezethetően, a hatalmas tér dacára is – segíti a poézis művészetét. Márciusban tehát még eggyel nő az Erkel Színház nívós, többek közt Rost Andreával, Orendt Gyulával, Edita Gruberovával és Renée Fleminggel fémjelzett és büszkélkedő „legújabb kori” dalest-listája, és Hartmut Höll után újabb zongorakísérő-sztár, Charles Spencer játékát is élvezhetjük.

Liszt: Tre Sonetti del Petrarca S. 270
Benedetto sia il giorno
Pace non trovo
I’ vidi in terra angelici costumi

Montsalvatge: Cinco canciones negras
Cuba dentro de un piano
Punto de habanera
Chévere
Canción de cuna para dormir a un negrito
Canto negro

Leoncavallo: Lasciati amar
Cilea: Nel ridestarmi
Respighi: Nebbie
Mascagni: Serenata
Denza: Torna!
Tosti: Ideale
Leoncavallo: Aprile
Rossini: La danza – Tarantella napoletana

Közreműködik: Charles Spencer (zongora)