Műfajunk: verses dráma: csengő-bongó rímek és röpke ritmusok, hogy szinte észre se vegyük, hogy valójában a legkegyetlenebb valóság vérből és sárból kikevert iszapjában kúszunk-mászunk, ki tudja, merre.
Helyszínünk: Szentpétervár, ahol egyetlen bál az élet, ahol a kártyaasztalnál birodalom-méretű birtokok cserélnek gazdát; ahol az érzelmeket túlfinomult etikett tartja kordában, amíg tarthatja – hogy aztán a kordából kiszabadulva csak annál nagyobbat csattanjanak.
Hőseink: életunt svihákok, barátok, akik szeretnek – bár nem tudnak – nagyban játszani; jobban szeretnek veszíteni, mint nyerni, mert az sokkal elegánsabb: és csak későn ébrednek rá, hogy mindent elveszítenek, amikor veszítenek.
Témánk: a szerelem; a lassú, de öles léptekkel múló idő; a féltékenység, hogy a pajzán tréfák végére kitegye a kínhalálos csattanót... és persze a címadó bál, ahová álarcot öltünk, hogy amúgy istenigazában elengedhessük végre magunkat – de miért, hogy épp így, álarcosan ismerünk amúgy istenigazában végre magunkra?
Szereposztás
| Jevgenyij Alekszandrovics Arbenyin | Böröndi Bence |
| Nyina, felesége | Sztarenki Dóra |
| Zvjozgyics herceg | Ódor Kristóf |
| Stral bárónő | Páder Petra |
| Afanaszij Pavlovics Kazarin | Papp Endre |
| Adam Petrovics Sprich | Chován Gábor |
| Idegen | Bercsényi Péter |
Stáblista
| Rendező | Pelsőczy Réka |
| Rendező asszisztens | Juhász Gabriella |
| Díszlet | Kálmán Eszter |
| Jelmez | Michac Gábor |
| Dramaturg | Vörös Róbert |
| Fordító | Áprily Lajos |
| Zenei szerkesztő | Vajdai Vilmos |
| Vége kórus zeneszerző | Keresztes Tamás |
| Súgó | Barnet Mónika |
Helyszín
2040, Szabadság út 26.