„Amit a tér jelent az emlékezőképesség művészetében, azt jelenti az idő az emlékezés kultúrájában.” – Jan Assmann professzor (világhírű német vallástörténész) jellemzi így a múlthoz való viszonyt; egy olyan ’múltról’ beszél, mely nem pusztán az idő múlásával, hanem „azáltal keletkezik, hogy az ember viszonyba lép vele.” A Duna Művészegyüttes immár 60 éve ebben a viszonyban éli mindennapjait, ebben nőtt fel, vált ismertté, önazonossá. A magyar (közép-európai) néptánckincs megőrzésére, művészetté formálására voltunk (vagyunk) hivatottak, vagyis nem csak az emlékezés, de az emlékeztetés is feladatunk. Mi másról szólhatna így évfordulónk, ha nem a múlthoz való viszonyunkba feledkezésről, aktuális jelenünkből fakadó forrásainkról? Mi más jelenhetne meg velünk a színpadi térben, ha nem legsajátabb sajátunk, elevenségünk: saját – művészileg megformált – időnk?
Előadja a / Performed byDuna Művészegyüttes tánckara és a Göncöl Zenekar
Fény / Lighting: Lendvai Károly
Hang / Sound: Földes Gábor
Asszisztensek / Assistants: Bonifert Katalin, Vámos László
Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt
Helyszín
Budapest, 1095, Komor Marcell u. 1.