A korszerű-kortárs színházi gondolkodás egyik gyakran használt formája a mozaikszerű, fragmentált dramaturgiával építkező előadás. Ezeknek az előadásoknak nincs egy lineárisan építkező, követhető cselekményszála. A néző elé egymástól függetlenül, viszont témájában mégis egybevágóan kerülnek a jelenetek.

A Szab-way színházi szervezet Gaudeamus Igitur című előadása is ilyen.

Témája a közoktatás, illetve annak elavultsága és különböző hiányosságai. Hosszas kutatómunka után arra a következtetésre jutottunk, hogy a jelenlegi oktatási rendszerben hemzsegnek a hibák. A szülők panaszkodnak, a tanárok panaszkodnak, a gyerekek panaszkodnak. Ha mindenki panaszkodik, akkor valami nincs rendben. A megszólított pedagógusok kivétel nélkül azt mondták, hogy reformokra lenne szükség. A reformok jönnek is, viszont még nagyobb káoszt csinálnak. Országunk nincs még felkészülve arra, hogy egy-egy bevált nyugati módszer minden előzmény nélkül működni tudjon. Az előadás nem kíván megoldást adni ezekre a problémákra, viszont kötelességének érzi, hogy gátlástalanul rámutasson a hibákra, felnagyítva, kiforgatva azokat, illetve lehetetlen, abszurd, extrém helyzetekbe ágyazza őket. Ezek a jelenetek egyszerre elszomorítóak és mulatságosak, hiszen az előadás fő eszköze a humor és az irónia. „...mert növeli, ki elfödi a bajt” – mondja Illyés Gyula és ezt az elvet követve mi nem elfedünk, hanem felfedünk. És ha már felfedjük és felismerjük a hibáinkat, ha szembesülünk velük, ha nevetni tudunk rajtuk, akkor talán változtatni is tudunk… ha akarunk.

Szereplők

Baráth Attila

Czumbil Orsolya

G. Erdélyi Hermina

Hajdú Tamás

Kalmár Zsuzsa/Pestiz Mónika

Kucsov Borisz/Berta Csongor

Pálfi Ervin

Pámer Csilla

Szilágyi Nándor

Szőke Attila

Vicei Natália