Apokaliptikus, sötét és olykor sokkoló, mégis magával ragadó és végtelenül gazdag Bruckner 8. szimfóniája, amelyet koncertünkön a finnek egyik kedvenc karmestere, Jukka-Pekka Saraste vezényel.
Kilencévesen már édesanyja kötőtűjével vezényelt, s bár zongoristaként kezdte és hegedűsként folytatta, végül mégis a dirigálásnál maradt. A finn sztárkarmester, Jukka-Pekka Saraste utoljára 2016 januárjában állt a Fesztiválzenekar élén egy finn programmal, ezúttal pedig Bruckner drámai 8. szimfóniáját vezényli, amiről korábban CD-felvételt is készített a Kölni Rádió (WDR) Szimfonikus Zenekarával. „Ami a 8. szimfóniát igazán különlegessé teszi számomra, az az atmoszférája gazdagsága” – mondja Saraste az utolsó szimfóniáról, amit a zeneszerző befejezett. A folyamat nem volt egyszerű, Bruckner többször átdolgozta a művet, és éveket kellett várnia arra is, amíg valaki el merte vállalni a vezénylését. A Fesztiválzenekar a Haas-féle második, 1890-es verziót játssza, amely a karmester szerint sokkal többet visszaad a zeneszerző személyiségéből.
Bruckner falun nőtt fel, puritán és szigorú családban, és negyvenéves is elmúlt, mire rengeteg felhalmozott tudás birtokában belevágott a zeneszerzésbe. Monumentális, közel másfél órás szimfóniája, amelyet Ferenc József császárnak ajánlott, a mai napig megosztja a közönséget. A művet hallgatva démonokkal, félelmekkel és kételyekkel kell szembenéznünk, a zeneszerző képzelete sokkoló, sötét helyekre sodorhat. Mégis lélegzetelállító a darab pompája és hatalmassága, ugyanúgy megtalálhatjuk benne az ártatlanságot, a törékenységet és a szépséget is. Bruckner barátja, a dalszerző Hugo Wolf így írt róla: „Ez a szimfónia egy óriás műve, a mester minden korábbi szimfóniáján túltesz, mind szellemi dimenziója, mind gazdagsága és nagysága tekintetében.”