"Táncolni kell, Uram. A zene meg majd csak megjön valahonnan."

Készült Nikosz Kazantzakisz Zorba, a görög c. regénye alapján.

Zorbától az író megtanulja, hogy mi is az a pozitív gondolkodás: mindig az élet napos oldalát kell nézni. A mindig optimista görög örömében és bánatában is egyet tesz: táncol. Amikor a városba küldik beszerző körútra, az összes pénzt elveri, de mindenkinek hoz ajándékot.
Bármibe kezd is, mindent intenzíven és teljes odaadással csinál.

Az írónak Zorba nem hoz szerencsét. Először a bánya omlik be, aztán a görög világmegváltó ötlete, a fakitermelő vállalkozás is befuccsol. A rönkfa szállítására a hegyoldalba épített drótpálya mindenestül összeomlik, maga alá temetve az író összes megtakarított pénzét.

Az író azonban kap cserébe valami sokkal fontosabbat: elsajátítja az életigenlés — a pozitív gondolkodás —  filozófiáját. A romok alatt már ő javasolja: „Táncoljunk!”

És itt az egyik klasszikus jelenete következik: a két üres zsebű férfi a tengerparton egy őrült szirtakit jár, teljesen megfeledkezve a percekkel korábban történt katasztrófáról. Hiszen ahogy Zorba mondja: „Ha tele van, mit tehet mást az ember? Táncol.”

Ezt az egyszerű titkot sugallja a színpadi előadás: élvezd az adott percet!