NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

„Álmomban nagyon alacsony vagyok. Ezt borzasztóan szégyellem, pedig mindenki más sokkal alacsonyabb, mint én. Le akarom vágni a lábaimat, térdelve járok, hogy akkora legyek, mint ők… Kinevetnek…”

Hősünk elhatározza, hogy emlékezni fog az álmaira. Nem biztos, hogy ez jó ötlet.

Abszurdba hajló komédia. Ezt muszáj leszögezni, mielőtt megtudjuk, hogy a történet többnyire a halál körül forog. Úgy nagy általánosságban mindenki tudja, hogy meg fog halni, de mi történik akkor, ha ez valakinek hirtelen a csontjáig hatoló felismeréssé válik? Pedig semmi baja, de akkor is. Pláne! Tamás a pszichológusa tanácsára elkezdi lejegyezni az álmait, ezzel megnyitva tudatát az álomszövő bizarr, fájdalmas, felkavaró üzenetei előtt. A végső szembesülés elkerülhetetlen, össze kell csapni a szörnyeteggel, aki a tudattalanba vezető végtelen és rozoga lépcső alján lapul. Nina azt mondja érdemes, mert ott van a millió dolláros fődíj is. Ő a pszichológus, biztos jobban tudja. Millió dollár meg kell, ha az ember el akar menni Hawaii-ra.