Az előadás időtartama kb. 110-120 perc, két szünettel

Csenki Attila:

 Adrenalinfüggő, pacalsaláta-alkotó szülők gyermekeként Kiskunfélegyházáról indult el szerencsét próbálni előbb az egyetemre, aztán Angliába. Később a régiség-kereskedelem, majd a hivatásos humor felé fordult.

 A bulvármagazinok és Cirmi cica, mágikus hengerrel felvértezett réme, akit az újságírók csak úgy emlegetnek: A humorista, akinek a nevét nem ejtjük ki!.

 Örök lázadóként szabotálta a névrokonok klubját, felfedezte a szocreál-szellemvárost, és bátran kritizálta a kommandós mosógépszerelőket. A polgárpukkasztás nála becsületbeli ügy, szívesen tágítja a határokat, miközben szakértője lett a terhes szakirodalomnak is.

 Bőrpuff-varró realista, az örök felháborodott vidéki, aki a Mónika showba nem jutott be, a Humorfesztivál döntőjébe viszont igen. India szakértő, a csenkizmus, mint vallási eszmerendszer megalkotója, tehetség-kutató.

Felméri Péter:

Kolozsváron született 1982-ben, Felméri Péter néven. Járt óvodába, iskolába és egyetemre is, de ez már senkit sem érdekel. Humorral önszántából kezdett el foglalkozni barátai unszolására, és így 2006-ban megnyerte az Erdélyi Humorfesztivált. Azóta sokszor fellépett itt-ott és kevésszer máshol is. Miután 2007-ben kipróbálta magát a Dumaszínház tehetségkutatóján, a Fiatal Félőrültek Fesztiválján, szép lassan a fővárosba szokott. Kedvenc kerülete a hetedik, de ez bocsánatos bűn. 

A Dumaszínház tagjaként lépett már fel szárazon és vizen, magyarul és angolul, kisebb és nagyobb közönség előtt. Adottságainak köszönhetően kiválóan alkalmas fellépő kisebb-nagyobb zárt termekben, hotelekben, szabadtéren, színházakban, köztereken, falunapokon, hajókon, repülőkön és merjük kijelenteni, akár űrhajókon is. 

2011-ben jelent meg eddigi egyetlen könyve “A három UFÓ” címmel, egy könnyed és humoros regény, ami napjaink Budapestjén játszódik.

Mogács Dániel:

Színésznek készült, és ennek ellenére az is lett. Gyerekként talán ő volt az egyetlen, aki szerette volna E.T.-t valóban a Földön kívül tudni. A művészet nem csak szívügye, de genetikailag kódolt öröksége is.

Paranormális állatbarát, vagyis magyar származású mentalisták és látványos természetfilmek főhőseinek hiteles megformálója, aki sokáig távolságtartóan méregette a duma-színpadot, mielőtt magáévá tette.

Örül, hogy van társadalom, mert tudja kritizálni.

A magyar színházi kabaré újraélesztésén munkálkodó színész, humorista, rendező, mester-bábos. Brendon, a susogós mackó rendezője, mozgatója, hangja, a Kétfarkú Kutyapárt ex-polgármesterjelöltje, Dr. Mogács, a frissen megválasztott Köztársasági Elnök valóságos alteregója. A Munkaügyek Jóbejtje.

Az önálló estjének szereplője. A fiának az apja. Az anyjának a gyermeke. A kutyájának gazdája.

Kőhalmi Zoltán:

 Ibicsoki Zoltán, meteorbecsapódás-emlékhely, gesztenyével megdobált menyasszony, toló uszály, szotyi-vonal. Aki szereti a stand-up comedy műfaját, annak az előző kifejezések olvastán minden bizonnyal beugrik a Dumaszínház egyik legnépszerűbb humoristájának neve. 

Ahogy szülővárosában, Szentesen sokan ismerik, Kőhalminé Zolika azonban nem a dumaszínpadon kezdte a pályát. A Karinthy-gyűrűvel kitüntetett, pályaelhagyó építészmérnök valójában sosem akart kiállni és beszélni, jól érezte magát a háttérben. Szerencsére, mégis megpróbálta. 

A szomorú bohóc nem is olyan szomorú, hiszen háromgyermekes, boldog családapa és férj, Humorfesztivál-győztes, a műfaj egyik legrutinosabb képviselője. Nem politizál, nem beszél celebekről és nem káromkodik. Sikeres saját estje után a Showder Klub speciális adásában, elsőként készíthetett önálló adást.

vendég:

Valtner Miklós:

A real V.I.C!  (very important clown). Tatabányáról induló artista, aki nem rest megosztani a cirkuszvilág viszontagságait a közönségével. Nem riad vissza a törpés poénoktól, hiszen tiszteletbeli tagja a „törpe és a hét hófehérke” klubnak. Tanári babérokra is tört, vendéglátósok idomítását vállalta magára, hogy ne legyen annyi „Éttermi fogyatékos” a szakmában. Rengeteg story-ja innen és a fellépéseiről származik, de nyitott szemmel jár a média megfigyelésében, jó szeme van a  ”mások szemében szálka” felfedezéséhez.

Kizárólag a hangja miatt nem lett zenész, és a néptáncos karriert is csak azért hanyagolta, mert rá kellett jönnie, hogy ahogyan ő táncol, na olyan nép biztos hogy nincs!

Hobbija a városi emberek megfigyelése és kielemzése, nem tűri szó nélkül a bénázást, és hangos nevetésben tör ki, ha valaki nekimegy a fotocellás ajtónak, mert az valamiért nem nyílik ki.

A közönség által csak Mályki-nak nevezett humorista, nem ma kezdte a szakmát, hanem holnap lesz egy napja, hogy belevágott…