NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Weiner–Szász Kamaraszimfonikusok Míves megoldások: Bach, von Weber, Enescu.

Műsor: BACH: 3. Brandenburgi verseny WEBER: Grand Quintetto klarinétra és vonósokra ENESCU: Oktett – későromantikus szonáta zenekarra   Közreműködik: SOMOGYI PÉTER, hangversenymester KLENYÁN CSABA, klarinét A MŰSORRÓL: Johann Sebastian Bach (Eisenach, 1685 – Lipcse, 1750) komponista, a barokk és a nyugati világ zenekultúrájának meghatározó alakja 1721-ben hat zenekari művet dedikált Brandenburg őrgrófjának, vélhetően állásért folyamodva, és nem megbízásra. A közülük legnépszerűbb 3. Brandenburgi versenynek, amelyet vonós kamarazenekarra komponált, nincs lassú tétele. Két lazán összekapcsolt, gyors darabból áll. Az elsőt később – átdolgozott formában és fúvósokkal kiegészítve – Lipcsében, 1729-ben írott 174. kantátája bevezetőjében is felhasználta. A másodikat valószínűleg még Weimarban töltött évei során írta, amikor erősen foglalkoztatta az olasz concerto grosso műfaja. Formailag tipikus concerto-finálé, némi táncos jelleggel. Carl Maria von Weber (Eutin, 1786 – London, 1826) komponista, karmester, zongorista és zenekritikus fontos helyet tölt be a kultúrtörténetben: az ő művészetével (főként operáival: A bűvös vadász, Euryanthe, Oberon) születik meg a német zenei romantika. Hat művet írt korának klarinétvirtuóza – a később Mendelssohn által is favorizált – Heinrich Bärmann számára. Ezek egyike a Grand Quintetto, mely a klarinétos erényeit csillogtató, versenymű jellegű kompozíció. Weber 1811-től egyéb művei mellett írta, és 1815-ben Bärmannnak ajándékozta 30. születésnapjára. Az ünnepelt másnap be is mutatta. Az első két tétel a klarinét líraiságát, a második kettő a virtuozitás hangszer adta lehetőségeit mutatja be lenyűgöző zeneiséggel. George Enescu (Liveni, 1881 – Párizs, 1955) komponista, karmester, hegedűs és zenetanár csodagyerekként indult. Pablo Casals azt mondta róla: „Mozart óta nem született, ekkora zenei fenomén”. 7 és 13 éves kora között elvégezte a Bécsi Konzervatóriumot. 1895-99 között Párizsban folytatta tanulmányait, ahol Massenet és Fauré zeneszerzés-óráit látogatta. 1923-tól rendszeresen vezényelt az USA-ban. Hegedűsként lemezfelvételeket készített és – többek között – Yehudi Menuhin, Arthur Grumiaux, Ida Haendel tanára volt. A későromantikus Oktettet – Mendelssohn híres vonósoktettjének méltó utódát – 1900-ban fejezte be. A négy tétel szonátaformában alkot egységet. A kotta második kiadásához Enescu műve zenekari előadására biztató új előszót írt.