A műsor egy szalmafonó kaláka, a hagyományos jobbágytelki céh zsánerképével indul. A lányok hajtják a rokkát, felvételről fonográfhenger recsegése hallatszik. Aztán egy idézet: Bartók Béla emlékezik a jobbágytelki gyűjtésre, a színpadon a dolgozó fiatalokból kikönyököl a táncos kedv, szemeink előtt pedig az egykori híres táncosok mozdulatai elevenednek meg. Fiatal jobbágytelkiek a nagy öregek bőrébe bújva, vagy azokhoz nagyon hasonlókba táncolnak. Balla Antal emléke előtt tiszteleg a csapat, előadják az aratótáncot. Az elmúlt fél évszázadot nem lehet, nem kell megtagadni. Nem mellesleg azért sem, mert Jobbágytelkét ez tette ismertté, a jobbágytelki önérzetet naggyá. Aztán a jelen képei: erőteljes, magabiztos, formagazdag tánc. A táncosok a Nagyok táncát és sajátjukat tárják elénk ebben a lendületes, színes részletben. Három a tánc, így a teljes jobbágytelki szakasztás (rend) is. Jártatóssal indul, utána berobban a díszes forgatós, s hogy a szöktetős után erejük legyen a vármegyésre a polgári táncokat is színpadra hozzák. A végén felharsogó legismertebb vármegyés dallam nyugtatja meg az eddig egyénre szabott improvizatív szabadtánc látványát Az előadásnak pedig még mindig nincs vége: a vetített képeken egyenként látjuk a táncosokat, amint a múzeumból az élő hagyományba visszaemelt gyönyörű viseleteikben mosolyognak a falu csodaszép tornácos házai előtt.
Képek, videók, díszlet- és jelmezterv / Images, videos, sets and costumes: Varró Huba
Szöveg / Text by Bereczki Éva
Mesélő hangja / Narrator’s voice: Kárp György
Asszisztens / Assistant: Bugnár Zsolt
Együttesvezető / Company Director: ifj. Orbán Kálmán
Rendező-koreográfus / Directed and choreographed by Varró Huba
Helyszín
Budapest, 1124, Csörsz u. 18.