NEM TALÁLTÁL ELŐADÁST MA ESTÉRE?

Romance

Kodály Zoltán műveire

Asszisztens / Assistant: Kara Zsuzsanna

Jelmez / Costumes: Baracsi Orsolya

Fény / Lighting: Velekei László, Hécz Péter

Látvány / Stage design: Velekei László, Vidos Tibor

Dramaturg / Dramaturgy: Csepi Alexandra

Koreográfus / CHOREOGRAPHED BY Velekei László Harangozó-díjas

Táncolják / Danced by

Férj /Husband – Sebestyén Bálint Harangozó-díjas

Özvegy / Widow – Matuza Adrienn

Kérő / Wooer – Jekli Zoltán

Tetiana Baranovska, Berzéki Melinda, Hancz Alexandra, Marjai Lili, Tatiana Shipilova, Tüű Barbara, Engelbrecht Patrik, Gémesi Máté, Luigi Iannone, Artem Pozdeev, Szanyi Tamás, Daichi Uematsu

Közreműködik / Elhangzik: Pál Eszter népdalénekes (Megöltek egy legényt, Esti dal) és Kökény Richárd a Magyar Állami Népi Együttes tagja.

Közreműködik / Elhangzik:

Éles fehér fény hasít bele a térbe, megvilágít egy férfit. Csend van. Csapásolás hangjai szűrődnek be. Ritmusa gyorsul, egyre hevesebb. Ismét csend. A férfi összeesik. A háttérben emberek tűnnek fel, az asszonyok fekete fejkendőt kötnek, egy nő kiválik a tömegből…

Velekei László 2013-ban dolgozott először Kodály Zoltán műveire, így született meg a nagysikerű KODÁLY című darabunk. Ezt újragondolva alkotta meg a világhírű zeneszerző munkásságának minden szegletéből hasító Romance című koreográfiáját, tisztelegve ezzel a magyar zenetudós, zeneoktató és népzenekutató előtt.

Bolero

Zene / Music: Maurice Ravel

Asszisztens / Assistant: Fuchs Renáta

Jelmez / Costumes: Herwerth Mónika

Fény / Lighting: Lukács András, Hécz Péter

Koreográfus / CHOREOGRAPHED BY Lukács András

Táncolják / Danced by

Artem Pozdeev, Balikó György, Daichi Uematsu, Dolbilov Alexey, Engelbrecht Patrik,

Gémesi Máté, Horváth Krisztián, Jekli Zoltán, Sebestyén Bálint Harangozó-díjas, Szanyi Tamás, Berzéki Melinda, Hancz Alexandra, Hegyi Réka, Marjai Lili, Matuza Adrienn,

Szendrei Georgina, Tatiana Shipilova, Tetiana Baranovska, Tüű Barbara, Varga Ágnes

A Bolero-t 2012-ben készítette Lukács András a Wiener Staatsballett részére, Ravel ismert zenéjéhez félve nyúlt kezdetben:

„Nem szerettem volna epigon lenni és nem a szokványos férfi-nő viszonyra, szenvedélyre, érzéki szálra kihegyezni a ,,történetet”. Az én Bolero-m cselekmény nélküli darab, tíz női és tíz férfi táncosra, akik azonos jelmezben, hatalmas fekete szoknyában táncolva próbálnak egy monumentális, hideg hangvételű, sötét báli jelenetet érzékeltetni.”