Wagner operája Heinrich Heine A nemes Schnabelewopski úr emlékirataiból című novellája alapján, az ismert mítosz és egy valós, megélt élmény hatására született. Ki tudja még, mi vezetett oda, hogy 1843-ban, a Rienzi után megírja negyedik operáját, A bolygó hollandit? Miért fordul egy zeneszerző figyelme a szerelmet hiába kereső, reménytelen hajós felé, akit a kárhozat a tenger börtönébe vetett? A legenda szerint hétévente egy napra a szárazföldre léphet, hogy találkozzon az igaz szerelemmel, amelyet ha megtalál, egyúttal megváltásra lel a szörnyű átok alól… Közben a szárazföldön él egy lány, aki az ő képét nézi éjjel és nappal, hiába, és lényének egészével sóvárog utána. És egy szép napon ott áll az elképzelt alak az ajtóban a lány apjával, aki a hollandi kincseiért cserébe bemutatja gyermekét az egy napra partra lépő férfinak. Eljött hát az idő, hogy megtörjön az átok?

Wagner a vihart, a megnyugvás, a szétszakadás és a megtérés érzéseit vetette kottapapírra. A végtelen magány valósága és az egyszeri szerelem mítosza mind ott rejlik a zenében és a mitikus történetben. A nagysikerű Don Giovanni után újra operát rendez Miskolcon az idén zenei színházi munkásságáért Nádasdy Kálmán-díjjal kitüntetett Szabó Máté. Wagner-rendezése igazi különlegességnek ígérkezik.

Az előadás a Miskolci Nemzeti Színház és a 2016-os Szegedi Szabadtéri Játékok koprodukciójában valósul meg.