A régi időkben, amikor a toronyóra elütötte a nyolcat, és az éjjeliőr végigjárta az utcákat, elcsendesedett a város. De néha, a késő esti órákban megjelent néhány muzsikus, megálltak egy ablak alatt, és halk, lágy zenélésbe kezdtek. Fenn, az éppen aludni készülődő fiatal hölgy ebből tudta, hogy valaki ily módon adja tudtára rajongását iránta. Ha tetszett a zene (és a muzsikusokat megrendelő fiatalember), talán kinyitotta az ablakot, és megköszönte a szerenádot. Ez a szép és kedves szokás több száz évvel ezelőtt alakult ki, és szinte minden jelentős zeneszerző komponált ilyen alkalmi darabokat. A szerenád hagyománya egészen a huszadik századig fennmaradt, és mai koncertünk ebből a gazdag zenei örökségből válogat ismert és kevésbé ismert szerenád-muzsikákat.